Pár hete elkaszált egy torokgyík. Még a gyerekre sem foghattam, mert nem volt még ovi, enkezemmel gyűjtöttem be valahol egy olyan vírust, ami 39 fokos lázzal szegezett az ágyhoz.

Idejét nem tudom, mikor történt velem ilyesmi, de fegyelmezetten pihentem, nem is tudtam volna mást tenni. Amikor már annyira fájt a torkom, hogy megmaradni is alig bírtam, gondoltam megnézem magamnak a tükörben, bár úgysem szoktam látni ott semmit. Biztos egy “picit piros”.

Itt elmondhatnám, hogy ha „egy torkot néz ma meg, ez legyen az” ugyanis szinte visszaugrottam a tükörből, ami ott volt, azt még én is láttam.

Másnap minden erőmet összeszedve lementem a körzetihez. Kedélyesen megbeszéltük, hogy ő egy dolgot tud, amit én nem: antibiotikumot írni. De egyelőre határeset vagyok, megoldom-e magamnak az ügyet?

Megoldom, abban maradtunk.

honey-bee-303599.png

Az asztalon hányódott egy üveg propolisz csepp, éles logikával összeraktam antibakteriális, fájdalomcsillapító jó lesz a számban lévő sebekre.
Fültisztító pálcika, nagy levegő, némi öklendezés, de három nap múlva nem kellett visszamennem a dokihoz délután, amit arra az esetre fixáltunk, ha nem javulnék.

A jó kis propolisz igazából másfél nap alatt levitte a csúf sebeket. Annyi tipp talán jó még hozzá, hogy méhésztől szoktam venni, nem patikában állítólag az koncentráltabb.

Két hét múlva amikor lelkesen meséltem sikerélményemet a méhésznek, akitől a mézet és propoliszt szoktam venni, csak legyintett: ja, alap!

Fontos: a propoliszra van, aki durván allergiás, egy kis bőrpróbával kiderül, ne reszkírozzatok!