Az elmúlt időszakban pár területen nehezen felelek meg az elveimnek. Valahogy mintha pont a családbővüléssel egy időben kezdett volna sokkal több munkám is lenni. Nehéz minden szempontot minden esetben szem előtt tartani, egy éve még attól is boldog voltam, ha a nap végére mindenki életben maradt és kellő időben, eleget kapott enni. Persze van, amiben szinte sosincs nincs kompromisszum, de volt olyan terület is, ami megsínylette ezt az időszakot. De ahogy szokjuk a szántást, újra kezdem visszavezetni a keményvonalasabb rutinokat.

Májusban most a csomagolásmentes vásárlásnak van kampánya, ami pont jó lökés volt nekem arra, hogy végre elmenjek a “Ne pazarolj” boltba, amelyik a hozzám legközelebb lévő, dedikáltan csomagolásmentes bolt. Vásárolok több helyen csomagolásmentesen, azért sem volt eddig égető, hogy eljussak, de tény, itt több dolgot meg tudok venni egy helyen.
Az elmúlt hetekben eljutottam már a Ligeti Boltba is két alkalommal, és az is nagyon jó élmény volt, sokat bővült ezeknek a boltoknak a kínálata ahhoz képest, amikor először néztem körül ilyen helyen. Most délután suli után ugrottunk be a naggyal és nagyon elkapott a hely hangulata. Jól fel voltam szerelve zacskókkal és tárolókkal, jól is jöttek, mert egészen sok, valóban napi szinten fogyó élelmiszert be tudtam szerezni. A boltban nyüzsgés volt, aminek nagyon örültem, sokan választották péntek délután a bevásárlásnak ezt a módját, az eladók pedig mindenkinek nagyon türelmesen segítettek. Nekem az egyik legnagyobb vonzerő a kimérős mosogatószer volt, mert arra nincs receptem, de helyben találkoztam a csomagolásmentes Túró Gyurival is, ami még egy nyomós érv arra, hogy járjak feléjük gyakrabban.
A vásárlás közepe felé jöttem rá, hogy ez a módszer egészen más módja a vásárlásnak, hiszen hozzá kell lassulnunk. Ha bemegyek egy átlag boltba, miután utálom, ezért arra gyúrok, hogy minél előbb kiszabaduljak onnan. Gyorsan cikázok a sorok között és célirányosan kapom le a polcról a cuccokat. Itt más a helyzet, mert attól, hogy nem fix kiszerelésekkel találkozom, pontosan végig tudom gondolni, miből, mennyire van szükségem. Tudom azt mondani: ezt most csak kipróbálom, csak egy-két adagnyit veszek belőle és ha bejön – akár egy újabb, ismeretlen alapanyag – majd veszek még. Maga a kimérés aktusa is olyan, hogy oda kell rá figyelni. És szerintem ez egy nagyon jó kezdőlépés ahhoz, hogy vsszalassuljunk a táplálékunkhoz, ahhoz, amit eszünk, amivel jó esetbe a szervezetünket építenénk. És akkor persze ehhez jön a jó érzés, hogy mindezt anélkül tesszük, hogy szennyeznénk a környezetünket. Engem egy jó ideje ezek a gesztusok nagyon megnyugtatnak. Hogy csak egyszerűen belesimulok, hogy közöm van hozzá, hogy közünk van egymáshoz. Közöm van az ételhez, amit megeszem. Valahogy ez a hetem maximálisan erről szólt, mert kipróbáltam a Salátázó mikrozöld mixeit is, és miután érdemben lehet salátát aratni, az étkezésem egy kis része önellátó volt. Tudom, hogy mindent nem lehet megoldani így, de ez is jól esett. Ehhez jött ez a pénteki csomagolásmentes bevásárlás, és mindkettő jó érzéssel töltött el.