Az Undersea bikini márkával viccesen kezdődött a viszonyunk, de úgy döntöttem, leírom, mert szerintem tanulságos.
A márka tulajdonosai tavaly kerestek meg azzal, hogy működjünk együtt. A koncepciójuk és a felhasznált technológia is nagyon tetszett (erről majd kicsit később írok még), de a fazonokkal nem tudtam azonosulni.

Akkor még csak tanga bikinialsóik voltak és nem feltétlenül a korom vagy az alakom miatt nem szeretek tangát hordani, hanem nemes egyszerűséggel azért, mert kényelmetlen hordanom, valahogy nem sikerült megszoknom. Válaszoltam nekik, hogy szívesen, persze, de a levelemet valahogy elnyelte az internet, így aztán nem jött össze a közös munka.

Az Undersea fürdőruhák nagyon innovatívak, extra különlegességük, hogy a tengerből kihalászott és újrahasznosított műanyagból készül maga az anyag, amit ECONYL®-nek hívnak. 

A használt halászhálókat és egyéb, a tengerekben található műanyaghulladékokat önkéntes búvárok gyűjtik be és hozzák felszínre. A Healthy Seas névre keresztelt szervezet a befolyt adományok és támogatások segítségével búvár utakat szervez elsősorban Hollandiába, Belgiumba, Horvátországba, Görögországba, illetve Olaszországba – így az alapanyagul szolgáló tengeri hulladék nagy része is ezekről a területekről származik.

Ezt a két filmet érdemes megnézni magáról az alapanyagról:

 

 

Továbbá  bármit vásárolsz az oldalukon, abból egy eurót minden esetben a Coral Restoration Foundation™ -nak utalnak tovább, a fürdőruhák címkéjét pedig ha elültetjük, a címkébe rejtett magokból virágok nőnek.
Nagyon kerek koncepció szerintem.

A címkéből virágok kelnek ki

Testpozitív szemlélet és fenntarthatóság

Idén nyáron újra felvettük a fonalat.
Hála a karantén alatti mindennapos rutinná nemesülő táncnak, az egyik bikinimből “kiestem”, ha értitek, mire gondolok. Váltóbikinit meg szeretek tartani, nem szeretem, ha vizesen hűti a fürdőruha az érzékeny területeket. Vettem már címkés, vagy épp csak próbált fürdőruhát turiban, vagy marketplace-en, de az ilyet azért elég nehéz kifogni. Nézegettem most is, de nem volt kapás.

Ekkor ránéztem az Undersea oldalára és láttam, hogy sokat fordult velük egy év alatt a világ: pont a testpoztív kampányuk kezdetén találtam rájuk újra és a kampány legjobb pillanatomban kapott el.

A testpozitív hozzáállást szerintem sokan félreértik. Az én olvasatomban a “testpozitív” nem arról szól, hogy “jóvanazúgy”, hanem ténylegesen az elfogadásról (azt viszont aláírom, hogy ez nem könnyű meló).

Illetve a másik oldalról az is fontos szempont, hogy sosem tudhatjuk, egy testnek mi a története. Pszichológiai háttér? Betegség? Felborult hormonháztartás? De találkoztam már olyan élethelyzettel is, amikor nem futotta másra, csak olcsó kiflire, meg némi vajra. Millió ok lehet, nem is ránk tartozik. A mi dolgunk talán csak annyi, hogy ne ítélkezzünk.
Az önelfogadás félreértelmezése máshol is megjelenhet, találkoztam már olyan ellenérvvel is önmagunk elfogadásával kapcsolatban, hogy “ha megszeretem magam ilyen kövéren, soha nem fogok lefogyni”.

Én meg azt vallom, mégis szeressük magunkat minden állapotunkban, mert ez még nem jelenti azt, hogy ne változtathatnánk.

Továbbá ezt egy fordított logikának érzem: ha szeretem magam, akkor könnyebben, nagyobb örömmel adom azt a testemnek, ami tényleg építi, és ha behozzuk a fenntarthatósági szempontot, akkor könnyen kimatekozható: ha rendben vagyok magammal, sokkal kevésbé a külsőségek és azok halmozása lesz a fókuszban.

Na, de jól elkalandoztunk a fürdőruháktól! Amúgy annyira nem is, mert az én olvasatomban ma egy önmagát fenntarthatónak gondoló márka komplexen gondolkodik a fenntarthatóságról, amibe vastagon beletartozik a társadalmi szerepvállalás, illetve kiállás olyan témák, jelenségek mellett, amelyek a “nagyképet” nézve ugyanolyan fontosak, mint az, hogy a fürdőruhánk óceáni szemétből készüljön.

Szóval engem jól eltalált a kampány, az új fazonok is nagyon tetszettek. Amikor elkezdtem érdeklődni a lányoknál, az is kiderült, hogy elég jól képben vannak már azzal is, milyen alkatra melyik fazon a jó. A távolból megmondták nekem, melyik felsőt fogom szeretni és igazuk lett.

Bár van magasderekú alsójuk is, ami nekem ajánlottan előnyös, de végül mégsem emelett döntöttem, több okból sem. A döntésemben segített a kampányuk is: felvettem a sima alsót és arra gondoltam: nincs mit szégyellnem, ez vagyok én.

Csodálatos Duna

A fürdőruhák anyagát és színeit is nagyon bírom. Az ECONYL® anyag nekem kellemesebb tapintásra és hordani is, mint a klasszikus fürdőruha alapanyaga. Ráadásul az Undersea fazonok nagyon fiifikásan ki vannak találva és bár maga az anyag nagyon rugalmas, mégis tartanak ott, ahol kell.

A lányok mindig elmondják, hogy nyugodtan lehet hozzájuk fordulni tanácsért, infóért a fazonokkal, méretekkel és úgy egyáltalán mindennel kapcsolatban és ez egyáltalán nem csak udvariassági formula, hanem tényleg maximálisan segítőkészek, öröm velük beszélni (végül egy pop-up store-ba mentem felpróbálni a modelleket, ahol mindenkivel nagyon kedvesek voltak.)

És a végére egy slusszpoén: a márka egyik alapítója jelenleg Spanyolországban él, és az első évben azért voltak csak tangák a kínálatunkban, mert a spanyol tengerparton már rég nem kérdés, hogy ki, mit vesz el. Egyszerűen ezért fel sem merült, hogy ez itthon gondot okozhatna.
Aztán a következő évben már rájöttek, hogy csak a tanga-fazon itthoni környezetben nem működik, így elkezdtek variálni a különböző típusokkal.

Imádom ezeket a csajokat!

2018-ban, a márka indulása után két héttel a Holy Duck! blogon közölt interjúban még azt olvashattuk: nem mindenkinek és nem minden korosztálynak készülnek ezek a fürdőruhák – most azt látom, ez rengeteget változott. Jó szívvel tudom ajánlani a márkát, nézzetek szét az oldalukon.