Nekem nincs ecetérzékenységem, sőt, egy picit talán még kedvelem is a savanykás szagot, persze a ruhákban azért én sem annyira, de engem alapvetően nem zavar.
Mert bár ezt kevesen hiszik el, de száradás után tényleg elmegy az ecetszag, ha meg egy kicsit szellőzik is akkor pláne.
Az orrom viszont egy vadászkutyáé, tehát elhihetitek, hogyha majd a lent leírt módszerrel nem érzem a szagot, akkor 99%, hogy nincs, de persze egy százalékot adok a nálam is nagyobb vadászkutyáknak.
Már nagyon békésen beálltunk több hónapja a környezetbarát mosásra,
amikor a férjem azt mondta, hogy oké neki minden, szépek is a ruhák, nincs baja, de valami kis illat az nagyon hiányzik.
Először próbálkoztam illóolajokkal, de nekem az a megoldás nem volt átütő, másrészt vannak olyan olajok is, amelyek megfoghatják a ruhát, kár reszkírozni.
Aztán jött a mosóparfüm és azóta még elégedettebb és boldogabb a család a mosott ruhák felett.
Ránézésre drága a kis üvegcse, 100 ml nagyjából 2000 forint körül van, viszont 2-3 hónapig elég. Nem is számolom, mert tényleg egy fényévig bírja. Így elosztva viszont nem sok.
Használtam sokáig Kata Boltjásat:
Aztán Ahimsát:
Most épp egy Mosómamis van:
A lényege csak annyi, hogy úgy vannak megberhelve az illatanyagok, hogy könnyen oldódjanak a vízben.
Az adagolás úgy néz ki, hogy 10%-os ecetből teszek a gépbe kb ½ decit (vagy még hozzáteszek fél deci vizet) és ebbe megy egy szűk (!!!) teáskanál mosóparfüm. Bőves bőven elég ennyi bele, de ki kell tapasztalni, a különböző márkáknak és illatoknak nem egyforma az intenzitásuk.
Az anyukám – akit már úgy kizöldítettem, hogy ihajj – bekeveri magának előre egy kis üvegben és úgy adagolja. Egy fél literes üvegbe mehet félig ecet, félig víz és mondjuk két teáskanál mosóparfüm.
Mi imádjuk, az meg elég kedves visszajelzés volt, amikor az óvónők kérdezgették, mivel mosom a lányom ruháit, mert neki van a legfinomabb illata, folyton csak szagolgatják.
