Pár éve amikor a gyerek az első kóbor vírust az oviban és nyilván a család többi tagja is elkapta. Persze akkor feltúrtam és bevetettem minden házi praktikát, mert utaztunk is és szerettem volna, hamar pontot tenni az ügyre.
Volt itt minden, mi szem szájnak ingere: kakukkfüves fürdő, kakukkfű tea, szirup. Amikor a szirupot főztem, elmerengtem rajta, hogy miért ne csinálhatnék kakukkfüves tejkaramellát is, azt jól lehet szopogatni köhögésnél. Nem lesz olyan gazdag hatóanyagban, minta tea, de két tea között jól jöhet.
Ráadásul nekem anno a nagymamám karamellát adott, amikor köhögtem, valamiért hitt benne.
Kicsit elmeditáltam azon, hogy hogyan lenne jó belevarázsolni a masszába a kakukkfüvet, aztán úgy döntöttem, a recepthez ajánlott tej egy kis részét vízzel kiváltom, azzal leforrázom a kakukkfüvet majd a főzetet a tejhez öntöm és úgy készítem el a tejkaramellát, illetve vajkaramellát. Ezzel a két névvel gyakorlatilag majdnem mindenhol ugyanazt a receptet találtam. Választhattam volna még azt is, hogy a tejjel forrázom le a gyógyfüvet, de nem tudtam, hogy reagálnak egymásra, így az előbbi utat választottam, de ez nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy legközelebb a másik megoldással is legyártsam.
Tehát az én verzióm végül így nézett ki:
- 15 dkg kristálycukor
- nagyjából 2 dl tej
- 0.5 del víz
- 2 dkg vaj
- egy evőkanál kakukkfű
A kakukküvet leforráztam a vízzel és állni hagytam nagyjából tíz percet. Ez egy érzékeny pontja receptnek, mert ha túl sokáig hagyjuk állni, akkor az íze átvált kesernyésbe és ezt szerettem volna elkerülni. Utána a főzetet leszűrtem és a tejhez adtam.
Már a tejnek is nagyon kellemes, kakukkfüves íze lett. Távolról kicsit emlékeztetett az indiai tejes chai-ra.
Utána úgy jártam el, ahogy a karamellkészítésnél kell. Addig kevertem a cukrot a tejjel, amíg le nem szakadt a karom, amíg annyira be nem sűrűsödött, hogy a keverésnél láttam a lábos alját. Vicces ez, olyan mint valami boszorkány ráolvasás, minden recept ezt írta én meg bűvöltem a lábos alját.
Amikor már a gyereket is lefektette az apja, – mert annyi ideig húzódott a kis művelet – levettem a tűzről a lábost és hozzákevertem a vajat. Aztán ráborítottam az egészet egy szilikon sütőlapra.
Reggelig hagytam szilárdulni. Nem lett omlós vajkaramella, inkább cukorka szerű, de pont ez is volt a célom, így tovább tart és jobban lehet adagolni.
Viszont az íze! Sosem gondoltam volna, hogy a kakukkfű ilyen pompásan harmonizál a vajkaramellával. Úgy simul össze a két íz, hogy az csak na. Nekem nagyon harmonikus. Nem lehet olyan rossz, mert az amúgy elég szőrszálhasogató gyerek is hajlandó elszopogatni.
Az persze nekem is megvan, hogy a karamella az szín tiszta cukor, de nem is nagykanállal rakom a gyerekbe és amikor jön az ingerköhögés, akkor azért elég jól tud jönni.
Ezzel a technikával tág tere nyílhat a kísérletezésnek, ki tudja, milyen íz passzol még a karamellához.
