Az eddig is tudható volt, hogy a kisgyerekek néha szoronganak a jövővel kapcsolatban, de egy kutatásból az is kiderült, hogy konkrétan az is szorongásaik tárgyát képezi, hogy mi lesz a Földdel, mire felnőttek lesznek. A kutatási eredmény meglepte a szakembereket. Az sajnos egyértelműen látható, hogy nekünk nem sikerült olyan szemléletmódot kialakítanunk, mely jelentős változásokat hozott volna a környezettel, a természettel kapcsolatos viszonyunkban. Az iskolai környezetóra nem volt elég ahhoz, hogy eléggé érzékennyé tegyen minket arra a fajta elkötelezett tudatosságra, mellyel a minket körülvevő világot nem pusztán egy albérletként használjuk, hanem olyan helyként, amit örökségül kellene tovább adnunk.
Nem nagyon emlékszem sajnos, hogy a környezetóra sokat adott volna ahhoz, hogy én erről most mit gondolok. Persze, azóta sok minden változott, már az ovikban is gyűjtenek szelektíven és van sok jó törekvés.
Az egyik legnagyobb, gyerekekkel foglakozó civil szervezet (NSPCC) 2008-ban megjelent kutatása szerint a gyerekek 46%-a aggódott a jövő miatt. Mindenki kongatta a vészharangot, főleg azért volt ijesztő ez a szám, mert egy évvel korábban, 2007-ben ez az arány még 30% volt. Egy 2011-es kutatás eredményei pedig már azt mutatták, hogy a gyerekek 57%-a gondolta azt, hogy a Föld nem lesz egy jó hely, mire ő felnő, és 34%-nak az volt az elképzelése, hogy egyáltalán nem is lesz Föld nevű bolygó
A gyereknevelés és a környezetvédelem kapcsolatát nem olyan könnyű meghatározni, de érezhető, hogy a kettő között komoly összefüggés van. Hiszen egy kisgyerek csak akkor tud odafigyeléssel és más szemléletmóddal fordulni az őt körülvevő környezethez, ha az alapattitűdöt otthon és a nevelési intézményekben a magáévá tudja tenni. Az én véleményem szerint a legfontosabb a szülői minta, mert a kicsik mintát követnek, de a szülői minta nem a palackok laposra taposásánál indul.
Sokat gondolkodtam ennek a két dolognak a kapcsolatáról és ekkortájt találtam meg ezt a 2012-es TedEx-es videót (Luke, én vagyok az apád, 2012, TedX), amelyben Gyurkó Szilvia jogász-kriminológus, a gyermekjogok nemzetközileg elismert szaktekintélye beszél. Nagyon érthetően megfogja a lényeget, ajánlom nektek sok szeretettel, érdemes megnézni, elgondolkodtató és inspiráló:
