A hulladékcsökkentő kihívásunk egyik nagy felfedezése a méhviaszos kendő, mellyel ki lehet váltani az alufóliát, folpackot. A hűtőben mondjuk jó ideje nem használok ilyesmit, amit lehet, dobozban teszek jégre, amit lehet, azt egy másik tányérral fedem le és van két zseniális edénysapkám is, azokat is szoktam használni. De amikor elindult a hulladékmentesítő kihívásunk, sokan ajánlották ezt a lehetőséget is és egy BuzzFeed videó is nagyot ment a Facebookon az elmúlt hetekben.
Először persze a kész terméket találtam meg és megörültem, hogy van magyar gyártója is, tehát akinek nincs cérnája otthon a vasalóval és méhviasszal szórakozni, az persze vehet is ilyet .
De ilyenkor szoktam vérszemet kapni, és nyilván egy pillanat múlva már a Youtube-on néztem az elkészítéséről szóló videókat, például ezt is:
Ez sem bonyolult cucc, kell hozzá pamut/pamutvászon anyag, méhviasz, sütőpapír és kb. ennyi. Meg nem árt, ha van cikkcakk olló, akkor a kis darabok beszegésével sem bíbelődni.
Elkészítés:
Valami régi pamut anyagból cikkcakk ollóval vágjunk megfelelő darabokat.
Itt mindenkit mérésre buzdítanék, érdemes lemérni, hogy mekkora anyag szükséges az általunk használt tálakhoz, edényekhez.
A kívánt méreteket vágjuk ki cikkcakk ollóval, persze be is lehet szegni a szélét, de ollóval gyorsabb azért.
Ha ez kész, vágjunk két megfelelő méretű sütőpapírt. Egy megy majd az anyag alá, egy fölé és ezen át fogjuk belevasalni a méhviaszt.
Én a vasalódeszkára tettem egy sütőtepsit, arra a sütőpapírt és azon készítettem a kis edényfedőimet. A méretre vágott darabot helyezzük a tepsire rakott sütőpapírra, majd tépkedjünk rá méhviasz darabokat. Itthon leggyakrabban lapokban lehet méhviaszt kapni, ezt nehéz reszelni, tehát a tépkedésnél maradtam. Ha már úgy látjuk, beterítettük az anyagot, akkor tegyük az egészre a másik sütőpapír darabot és közepes fokozaton kezdjük ráolvasztani a méhviaszt az anyagra a sütőpapíron keresztül.
A sütőpapíron jól látszik, hova jutott már az olvasztott méhviaszból, és a vasaló orrával jól el tudjuk oszlatni a viaszt. Ha azt látjuk, hogy kevés, akkor tépkedjünk még és tegyük az anyagra. Ha úgy látjuk, az anyag tocsog a méhviaszban, rátehetjük a következő anyagdarabot is (érdemes egyszerre több darabot csinálni)
kész, gyorsan húzzuk le a sütőpapírról és lógassuk fel valahova, míg megszárad, ami pusztán pár percet vesz igénybe.
És kész is van. Leríni tovább tart, mint elkészíteni. Itthon még nem láttam méhviaszból tömböt, de ha olyat kapnánk, érdemes reszelni s úgy nagyon jól el lehet oszlatni az anyagon. Illetve a másik jó megoldás az lehet, ha méhviasz pasztillát veszünk, azzal is könnyű dolgozni. Ha az anyagunk fehér, akkor számítsunk rá, hogy a méhviasztól sárgás lesz.
Használhatjuk ezeket a kis anyagdarabokat tálak, tányérok lefedésére, megmaradt zöldségek csomagolására (fél paradicsom például), de ha nagyobb darabokat készítünk, csomagolhatunk bele akár szendvicset is.
Úgy kell az edényre tenni, hogy a kezünk melegével picit rálapogatjuk és nagyjából úgy viselkedik, mint az alufólia, csak sokkal kevésbé környezetszennyező. Ha kell, egy gumival is megerősíthetjük a tartást, de ha az edényhez képest elég nagy a kendőnk, erre nincs is szükség.
Langyos vízzel, mosogatószerrel lehet tisztítani, értelemszerűen a forró vizet nem bírja, mosogatógépbe és napra ne tegyük.
Nyáron szállításra semmiképpen ne használjuk, mert a melegben a méhviasz beleolvadhat az ételbe.
Szeretnéd megatnulni az egyszerű, környezetbarát háztartás trükkjeit és lehetőségeit? Jelentkezz első, online tanfolyamomra! További információért KATT IDE!
