Egy angol kutatás arra a megállapításra jutott, hogy a lakáson belüli levegő sokkal szennyezettebb lehet, mint az utcai, még akkor is, ha városban élünk.
Ezen anno én is meglepődtem kicsit, pedig évek óta kvázi tűzzel-vassal üldözök mindenféle illatosítót, szobaparfümöt és egyéb belélegezhető, tök felesleges illatot a lakásban. Ezekhez aztán még hozzáadódik az összes háztartási vegyszer levegőben kóricáló komponense és így már nem is annyira meglepő a kutatás eredménye.
Tehát eleve maradok a szódabikarbóna-ecet-mosószóda szentháromságánál illóolajokkal felütve, de minden eshetőségre felkészülve azért van otthon egy általános környezetebarát tisztítószer. Főleg nem én használom, de nem akarom az egész családot folyton drillezni, tehát ha gyerek összehányja a lakást, nem várom el a férjemtől ha éppen ő van otthon, hogy bűvészkedjen a szódabika-forró víz-teafaolaj varázslással.
Rég nyomaszt,hogy sok mindent nem értek a címkéken és hiába próbálok sokat olvasni,nem mindig sikerül megfejteni egyes leírásokat. De szerencsére ezt most megtették helyettem a Tudatos Vásárlók, kivesézték az ökonak kikiáltott tisztítószereket. Tesztjükben 13 terméket vizsgáltak és igen, lesznek meglepetések.
Egy öko tisztítószertől elvárás, hogy ne tartalmazzon irritatív anyagokat, viszonylag sok természetes összetevő legyen benne, mentes legyen bármilyen szintetikus színezéktől és illatanyagtól. Több termék tartalmazott, ha nem is tiltott, de problémásabb anyagot, és az is előfordult, hogy egyik-másik termékben gyakorlatilag nem találtak természetes összetevőt.
A felületaktív anyag és az anionos tenzid menjen a fenébe!
Hányszor olvastam már címkén, hogy “felületaktív anyag” és “anionos tenzid” és hányszor nem értettem, de hányszor nyugtattam meg magam, hogy öko cuccra írták, akkor akkora baj nem lehet. De lehet.
A legelterjedtebb iparban használatos anionos tenzidek kockázatosak a környezetre nézve, például a nátrium-lauril-szulfát (Sodyum Lauryl Sulphate, SLS). Tehát ugyanott vagyunk, ahol a part szakad, hiába próbálom mindenhol elkerülni az SLAS-t, itt is benne lesz, csak álnéven. Gyanús volt ez nekem mindig is.
A másik nagy disznóság, ami végre nagyobb nyilvánosságot kap, az az, hogy a nátrium-coco-szulfát pont olyan kevéssé szelíd, mint az SLAS, csak a neve kicsit más. Ezt egy kémikus barátom mondta már nekem, de örülök, hogy itt is le van írva végre valahára, mint ahogy az is, hogy az SLAS-re a csecsemők és a gyerekek még érzékenyebbek, rövidebb használat és kisebb mennyiség is irritálhatja őket. (Érdemes csekkolni a babafürdetőket, azokban is van…)
Erre ékes például szolgált tavaly ősszel a lányom keze amikor kezdte az ovit és a sok folyékony szappanos kézmosás bíborvörösre marta a bőrét. Klassz.
Fontos tanulság az is, hogy mindenképpen érdemes minősítő címkét keresni. A magyar Környezetbarát Termék, vagy az EU Ecolabel segíthet a választásban, bár őszintén megmondom, az lenne a legjobb, ha lenne egy legalább EU-s szinten elfogadott kritériumlista és annak alapján egy egységes jelölés, ez nagyban megkönnyítené a vásárlók dolgát.
A tesztben a címke hiányáért pontlevonás járt még akkor is, ha amúgy a termék összetevői jók voltak.
A Tudatos Vásárlók oldalán megjelent cikket Simon Gergely környezetkémikus, kiváló szakember írta, de az elolvasása utána azon gondolkodtam, hogy talán mégis annak kellene lennie a célnak, hogy ne csak egy környezetkémikus tudja értelmezni a címkéket, hanem bárki.
Szóval ismét köszönjük a pontos tesztet a Tudatos Vásárlóknak a tisztítószerek értékelését és a tisztítószerek rangsorát ezen a linken találjátok!
