Majd a bejegyzés végén elárulom, addig rágjátok le a körmötöket!
Imádom ezt az időjárást, imádom az őszi napsugarakat, lassan majd a fák is gyönyörű színekben fognak pompázni, na azt is imádom. Ilyenkor szoktunk nagyokat sétálni a kislányommal. Azt is imádom.
Ez az úgynevezett klasszikus csavargás, anyám is szereti ezt a sportágat, örököltük.
Épp ennek a kedvtelésünknek éltünk egyik csodaszép napos koraőszi délután, amikor az egyik utcában ott állt egy szelektív kuka. Gondolom, másnap reggeli elszállításra várt. Valami épp volt a kezemben, gondoltam épp kapóra jön, ha nincs tele, beleteszem. Amúgy is egy ideje kicsit kényszeres lettem a témában, általában a táskámban hazahordom a szemetünket.
De gondoltam, ha egy szelektív épp az utamba akad és épp szállításra vár és nem lesz tele, akkor akár itt is kiengedhetem a kezemből a kis hulladékomat. Kinyitottam, nem volt tele, műanyagos kuka volt és mi volt a tetején? Na, mi?
Egy bolti műanyag dobozka, nade mi volt benne? Hát persze, hogy szalonna. Ne már.
Azon túl, hogy felfordult a gyomrom, eldurrant nagyon az agyam, hogy igazán, de tényleg gratulálok, hoztam is ajándékot meg nem is, szelektíven gyűjtött műanyagot hoztam, picike zsírral, hússal megtolva.
Pár hete pedig egy dzsipes jóembert láttam, amint nagy bőszen dobálja be a petpalackokat a szelektívbe. Na, vajon hogyan? Vajon laposkára taposva? Ó, dehogy kérem. Csak úgy amúgy pufin, hogy másnak már véletlenül se nagyon maradjon ott hely. Mondjuk úgy 20-at dobott így bele.
Persze, én is szoktam hibázni, épp két hete világosítottak fel egy alapvetésről, de erről majd inkább később.
Szóval, az elmúlt időszak tapasztalatai alapján úgy döntöttem, többet fogok foglalkozni az újrahasznosítással. Amikor anno elkezdtem zöld témákkal foglalkozni, szándékosan nem a szelektív gyűjtéssel kezdtem, mert azért annak már volt némi nyoma a médiában. Sőt, szinte csak annak volt nyoma és már szerintem mindenki rémesen unta. Én is.
De most, hogy már végig rágtunk itt jó pár témát, mégis újra előveszem, mert sok itt a homály kérem.
Most éppen az alu dobozokról találtam egy kampányt ( www.dobdbemagad.com ), ebből is sokat lehet okulni.
Van egy kvíz is, aminek az első szintjét rögtön elbuktam, egyelőre tippem sincs, melyik választ szúrtam el, de majd holnap újra próbálhatom. Kicsit ideges vagyok, hogy ma már nem, de majd túlteszem magam rajta.
Próbálkozzatok ti is, hátha nagyobb szerencsével jártok, itt találjátok: Aluakadémia. Hajrá hajrá!
Tom Szakyval ( magyar származású újrahasznosító guru) többször készítettem interjút, és komolyan érdekelt az a kérdés, hogy az újrahasznosításnak az energiaigénye mekkora, vajon megéri-e az egész folyamat. Ő azt mondta, hogy több független céget is megbíztak azzal, hogy végezzenek számításokat és az jött ki, hogy megéri. Azt is mesélte, a cége még az ő utazásainak a az ökológia lábnyomát is belakalkulálta a számításokba és még úgy is az újrahasznosítás fel billent jócskán a mérleg. Tehát tényleg érdemes ezekre a dolgokra odafigyelni.
De persze, hogy ezek bemenjenek rengeteg infóra és ezek széles körű terjesztésére van szükség.
Bár én csak elvétve kerülök kapcsolatba aludobozokkal, de arról fogalmam sem volt, hogy 100%-ban, és végtelen alkalommal újrahasznosíthatóak, ráadásul a hulladék alumíniumból készült új dobozok minőségromlás nélkül, 60 napon belül visszakerülhetnek a boltok polcaira. Tehát rém egyszerű: aludobozból aludobozt.
De készülhet aludobozból repülőgép alkatrész, autóalkatrészek, karosszéria, biciklik váza.
Durva tény, de ha egy Boeing 747 utasszállító repülőgép alumínium alkatrészeit akarnánk újrahasznosított alumíniumból pótolni, akkor kb. 4,4 millió aludobozt kellene szelektíven gyűjtenünk. Lehet azt gondolni, hogy ez sok, de az a meglepő tény, hogy ezt akár két hét alatt is össze lehet gyűjteni, csak Magyarországon.
(Még több infót a Dobd be magad! http://www.dobdbemagad.com/ oldalon találhattok)
Szerintem ez nem mindegy, ha van egy jó rendszer, azt használni kell. Tehát egyáltalán nem hiábavaló foglalatosság az újrahasznosítás.
