A lányom egyre érdeklődőbb és próbálom neki értelmesen elmagyarázni a dolgokat. Néha persze csak azt hallom, hogy ugyanúgy puffog mint én: “minek ennyi nylonzacskó, nem értem…” Elég vicces ezt a puffogást hallgatni egy ekkora gyerektől, nyilván tudom, hogy tőlem tanulja. Viszont miután egyre mélyebbre és mélyebbre kérdez, megint bevetettem magam egy kicsit a témába vágó videók közé. Találtam régi kedvenceket és olyanokat is, amiket még nem láttam. Gyerekeknek szóló jó videót viszont gyakorlatilag nem találtam, ami eléggé elszomorított.
Table of Contents
Elektromos hulladék
Az elektromos hulladék kérdése az egyik legnagyobb bosszúságom. Sokat használom például az aprítót – otthon is és az előadásaim alkalmával is.
Eddig volt egy szuper kisgépszervíz Pécsett, oda hordtam a cuccaimat, de legutóbb fél zacskó háztartási kisgépre mondták azt, hogy olyan kicsi a különbség a megcsináltatása és az új vásárlása között, sőt, nyilván ha találok valami jó akciót, akkor az új olcsóbb lesz, hogy még én is letettem a megszereltetésükről. Ezt a problémát foglalja össze az egyik kedvenc, környezettudatossággal foglakozó sorozatom egyik része.
Amúgy pedig az egyik kedvenc kezdeményezésem, a Repair Cafe, ami egy nemzetközi hálózat, ami már itthon is megjelent.
Nem olyan régen volt egy hír a svédekről, akiknek szintén elege lett ebből a tendenciából és most kormányzati szinten kerestek megoldást, ami nekem külön szimpatikus. A javaslat értelmében a javítási díjak áfája az eddigi 25 százalék helyett 12 százalék lenne, legyen szó akár ruháról, bicikliről vagy háztartási eszközről. Ráadásul a javaslat arra is kitér, hogy bárki, aki megjavíttat egy háztartási eszközt, az a költségek felét leírhatja az adójából. A törvénymódosítás kettős célt szolál, egyrészt a javításokra szakosodott szereplők piacát pörgetné fel a kormány, másrészt pedig a klímaváltozás elleni harcban is jelentős lépést tesznek azzal, hogy a javítást előtérbe helyezik a fogyasztással szemben.
A palackozott víz meséje
A másik régi nagy kedvencem, amit sokszor újra szoktam nézni, az a palackozott víz története. Szerintem nagyon plasztikus. Apró érdekesség, hogy a férjem nem olyan régen Berlinben volt üzleti úton és azt mondta, az egy napos tréning alatt sehol nem volt palackos víz. Kancsóban hozták a vizet pohárral, illetve maximum üveges víz volt, de műanyagpalackos ásványízzel egyáltalán nem találkozott.
Gyűjtsd szelektíven az alut is!
Ez a videó pedig egyszerűen csak helyes és egy jó gegre épít, szerintem volt ennek tavaly valami magyar megfelelője is, de most nem találom. Nagyon jó lenne valami ötletes, jó magyar sorozat, ezen már rég gondolkodom. Gyerekeknek is sokkal szemléletesebben el lehetne magyarázni, mint a könyvekből. Vannak olyan dolgok, amiket pár alkalommal újra lehet ugyan hasznosítani, de egy idő után nem. Az alumíniumot azért is érdemes szelektíven gyűjteni, mert 100%-ban és végtelen alkalommal újrahasznosítható. Bár az aludoboz nem túl szerencsés csomagolóanyaga az élelmiszerek esetében, de ha újrahasznosítják, készülhet belőle laptop, iPad, kerékpár. Ez utóbbi nekem egyébként tényleg hasznos, most kezdtem egy pár hónapja újra bringázni és miután hegyen megyek, az alubringa elég jól jön, felfele is könnyebb vele a tekerés. Valamelyest…
Most nyerni is lehet, ha visszaváltjátok őket. Nekem szimpi, hogy a Facebook-ra tették ezt játékot , hiszen azt használja mindenki, így talán el lehet érni a fiatalabbakat is.
Az újrahasznosítás is hecces azért…
A következő videó nagyon rövid és rém egyszerű, ugyanakkor még nekem is megdöbbentő volt, hogy mennyi munka van az újrahasznosításban. Csak három perc, nézzétek meg, érdemes. Semmi extra, de jól bemutatja a folyamatot. Az érdekelt sokáig, hogy ez a sok energia, amit az újrahasznosításba feccölnek, megéri-e? De akárhány kutatást, statisztikát olvasok, mindig az a végeredmény, hogy megéri, tehát ha egy mód van rá, próbáljuk meg otthon is következetesen csinálni. Mondjuk a legtutibb megoldás, ha a halmozást is csökkentjük.
Feldobott a Youtube pár gyerekeknek szóló videót is, de azokon inkább elborzadtam. Vagy nagyon bugyuták, vagy nem is értem őket, vagy csúnyák a figurák, vagy rém didaktikusak. Vagy mindez együtt.
Azt hiszem, ide is elkélne egy jó kis forradalom, vagy legalábbis valamilyen helyes megközelítési mód, elvégre a kicsiknek úgy kellene magukba szívniuk a környezettudatosságot, az újrahasznosítást, mint a levegőt. Azért nem is linkelek gyerek videót, mert nem találtam jót.
