Évek óta nem járok hipermarketekbe. Vagy piacon, vagy a közeli boltokban szerezzük be legnagyobb részt azokat az árukat, amikre szükségünk van.
Talán nyáron voltam utoljára nagyáruházban és teljes döbbenettel konstatáltam, hogy ránézésre legalább tízszer annyi műanyagot használnak, mint amire emlékeztem.
Ez még engem is arculcsapott, mint ahogy arculcsap az a sok hír is, ami mostanában a szemem elé kerül. Nem olyan régen a madarak tojásaiban is találtak már műanyagból származó mérgező anyagokat, erről a cikket itt olvashatjátok, egy másik felmérés szerint tengeri állatok is tele vannak sajnos műanyaggal (erről pedig itt írtam).
Ez a kisfilm is jól megmutatja, hogy ráadásul vannak olyan típusú műanyagok, amiket alig pár percig használunk. Sőt, ebből a kisfilmből az is kiderül, hogy az újrahasznosítás sem megoldás, mert az újrahasznosított műanyag drágább, mint az új, tehát akinek szüksége van rá, nem azt fogja választani.
A múlt héten egy régi kollégám, akinek az egyik kisfilmjét már egyszer bemutattam a blogon, talált a Tisza-tó mellett egy csomó szemetet. Feltette a Facebook-ra, mi, ismerősök pedig elkezdtük megosztani a hírt. Ennek az lett a vége, hogy múlt vasárnap 1.5 tonna hulladéktól tisztította meg a Tisza-tavat nagyobb részt a közösségi oldalon verbuvált önkéntesekkel. Számomra egészen elképesztő az, amit csinál, hiszen szabadidejében, magánemberként fogja magát és ha szemetet talál, összeszedi.
Ugyanezt csinálják a Hulladékvadászok, csak ők már nagy tételben játszanak: az önkormányzatok felé közvetítik az illegális szemétlerakásokról érkező bejelentéseket hogy az illetékes szervek elszállíthassák a hulladékokat.
De persze a legfontosabb a műanyagok elkerülése lenne. Ha valaki életében szeretne jobban odafigyelni a műanyaghulladékra, csatlakozhat a HUMUSZ szövetség “műanyag böjtjéhez” is. Bizton állíthatom, hogy mint minden egyéb böjt, ez is jó kis önismereti munka és lehet, hogy a segítségével kialakulnak olyan új szokásaink is, amiket a böjt után is meg tudunk tartani.
Bár egyre többen figyelnek oda erre a területre, mégis, az elmúlt években drasztikusan megnőtt az egyutas (azaz egyszer használatos) műanyagokból keletkező műanyaghulladék mennyisége. Kétségtelen, hogy ez most az egyik leginkább “hot topic”.
Egyszer arról beszélgettem Ürge-Vorsatz Dianával, hogy milyen megoldási javaslatokat lát, milyen kiutak lehetnek a most kialakuló környezeti válságból.
Ő azt mondta nekem, és könnyen belátható, hogy milyen igaza van, hogy ha mindazt a technikát és tudást, ami most az emberiség kezében van, jó célokra használnánk fel, akkor rengeteg olyan dolgot ki lehetne találni és meg lehetne valósítani, amelyekkel bizonyos, a környezetet érintő problémák orvosolhatóak lennének. Egy ideje el is határoztam, hogy itt, a blogon, és minden rendelkezésemre álló felületen megpróbálom az egyes környezetvédelmi problémákra adható lehetséges megoldásokat felkutatni és bemutatni, mert attól sajnos nem javul a helyzet, ha kizárólag sopánkodunk és ijedezünk.
Jó példa lehet a megoldáskeresésre a nemzetközi Energy Globe díj egyik döntős projektje, ahol a pályázók különböző lebomló anyagokkal próbálják kiváltani pont a fentebb is említett áruházi műanyagcsomagolásokat.
A “Ja! Natürlich, Green Packaging” projekt célja, a műanyag csomagolások használatának csökkentése és teljes mellőzése a zöldségek és gyümölcsök esetében. Megoldásként más forrásokat keresnek. Például cellulózból, biológiailag lebomló természetes szálakból készült hálókat és dobozokat fejlesztenek a műanyag helyett.
Szóval hiszem és vallom, hogy érdemes gondolkodni, odafigyelni, mert néha a változást nem is olyan nehéz megvalósítani. De ehhez ti is kelletek. Mert a pillanatnyi helyzetből akkor hozhatjuk ki a legtöbbet, ha összefogunk.
