A klímaváltozással kapcsolatos egyik klasszikus kérdés, hogy számítanak-e az egyéni kezdeményezések, a kis lépések, vagy teljesen mindegy, mert csak az számít, ami a politikában, világszinten történik
Ha ez előbbiben nem hinnék, akkor már rég bezártam volna a blogot, kalap, kabát szevasztok. De nem így van, mert a végsőkig szeretnék hinni abban, hogy számít, mit tesznek az egyes emberek.
Egy ideje arra is rájöttem, hogy máshogy is számít, mint ahogy eddig gondoltam. Mert persze az is fontos, hogy mérhetően egy ember mennyit tud csökkenteni az ökológiai lábnyomán, de annak is meghatározó hatása lehet, hogy az egyéni kezdeményezéseinkkel mennyire tudunk szemlélet formálni. Egy ideje világos számomra, hogy sokkal nagyobb változásokra lesz szükség, mint ahogy eddig gondoltam, és fontos lenne, ha ezek a változások már olyan közegbe érkezhetnének, ahol nyitottak rá.
Amikor nem olyan régen a CEU-n adtam elő Ürge-Vorsatz Dianával együtt – itt meg tudjátok nézni a felvételt -, ő példái között most is megemlítette a közlekedés logikájának újragondolását. Pont erről beszélgettünk tegnap a nagyobbik lányommal. Egyre kevésbé szeretjük a várost, nagyon elfáradunk tőle, hangos és sajnos piszkos. A közösségi közlekedést újragondolva egyre nagyobb területről lehetne kiszorítani az autókat, és helyettük okos megoldásokat használni. Én arra is gondoltam már, milyen jó lenne egy kis elektromos autó, amivel elrohangálok, gyereket, kutyát, bevásárlást szállítok a városban, és a nagyobb, úgynevezett “családi autót” bérelnénk, vagy közösségi használatban vezetnénk, amikor például utazunk a nagyszülőkhöz.
Rudy and Peter Skitterians képe a Pixabay -en.
De ha a közösségi közlekedésre gondolunk, ma már olyan alternatívák is felmerülnek, amelyek hatékonyabbá tehetik a tömegközlekedési járművek kihasználtságát. Napközben például, amikor a nagy buszok nincsenek annyira kihasználva, mehetnének kicsi mikrobuszok, akár az uberhez hasonló rendszerben.
Benzinesből elektromos
Tavaly az E.ON Energy Globe – díjra érkezett olyan nevezés, aminek a logikája nagyon tetszik nekem, annak ellenére, hogy a tömeggyártás még nem kivitelezhető.
A projektleírás alapján régebbi, vagy újabb típusú, fosszilis üzemanyagot használó gépjárműveket építenek át elektromos hajtásúvá. A projekt 2005-ben indult, azóta 5 db jármű került átalakításra, és 3 db jelenleg is az utakat járja, két projekt még nem befejezett. A benzin- vagy dízelüzemű motor kikerül a járműből, és helyette egy modern 3 fázisú aszinkron motort kap az autó hajtásként, melyet egy Lítium akkupakk lát el energiával.
Nagyjából amúgy most hívnám a számot – bár sajnos egyre többet olvasok arról, hogy hogy az elektromos autók akkumulátorai környezeti szempontból szintén problematikusak lehetnek – de egyelőre a szolgáltatás ára meggátol abban, hogy éljek vele. Hiába szeretem a kis régi családi autónkat és nem hajt a vágy, hogy nagyobb, vagy kényelmesebb autónk legyen, ha hozzávesszük, hogy még vannak konstrukciós javítandók – például a végsebesség – akkor még, ha végig is gondolom, hogy hosszú távon nyereséges lehetne, egyelőre mégsem ezt választom.
DE! És szerintem ez itt most fontos. Nem kizárólag az a lényeg, hogy hol tart ma az “ELMA” projekt, hanem az, hogy emberek ezen gondolkodni kezdtek, kitalálták, megoldották. És ha ők erre képesek, akkor még nagyobb összefogással még többre lehetnénk képesek. Ha minden kiváló elme a megoldásokra fókuszálna, akkor előrébb lennénk.
Szemléletformálás
Nem kizárólag az fontos, hogy egy maroknyi csapat ezen töri a fejét, hanem nyilvánvalóan valamilyen mértékben a környezetükre is hatnak. Igaz ez a szívemnek szintén kedves “NapCsiga” projektre is, melynek fókuszában részben vállaltan a szemléletformálás is áll.
“A NapCsiga a fenntartható szolár mobilitás úttörője, hiszen egy, a mindennapokban használható napelemes jármű, melyet bárki otthon is összerakhat magának, egy autó árának töredékéből.” Mondjuk a “bárkit” azért nem merném kijelenteni, de vélhetően tényleg egyszerű lehet megépíteni, szakértő segítséggel talán biztos még menne is.
A NapCsiga jó példával szolgál arra, hogy a fosszilis üzemanyagok felhagyásával is lehetséges a mobilitási igények kielégítése kizárólag a járműre épített napelemekre alapozva. Valós alternatívát jelent a jelenleg döntően autókra alapozott mobilitási környezetben. A beépített anyagszükséglete az autók ötöde, szén-dioxid kibocsátása nulla, az akkumulátorok töltését a napelemek végzik.
Olvasgattam a két projektről bővebben is, és azon gondolkodtam, vajon hogyan tudnak előrelépni? Vajon fel tudják-e venni a versenyt a nagyokkal? De aztán arra jutottam, hogy mindig lehet egy ötlet, amivel hirtelen bankot lehet robbantani, nem lehet mindent kockás papíron előre kiszámolni.
Az 1999-ben indított Energy Globe Award a fenntarthatóság és az energiahatékonyság rangos nemzetközi eseménye, az energiavilág “Oscar-díjaként” tartják számon. A versenyeket ma már 177 országban – köztük Magyarországon – rendezik meg, a győztesek pedig bejutnak a nemzetközi döntőbe. A nevezéseket a hazai fordulóban 2019. március 31-ig várják a www.energy-globe.hu oldalon. A pályázatokat energetika, klímaváltozás és innováció terén elismert szakértők bírálják el. A nemzetközi zsűri által kiválasztott döntős pályázatok közül pedig a közönség online szavazással választhatja ki idén is, hogy ki legyen az egyes kategóriák győztese.
Ha van egy jó projekted, vagy ötleted, jelentkezz!
