Jön a nyár, mindenhol verik belénk, hogy igyunk annyit, mint egy szabadnapos gödény, mert különben megöregszünk, ráncosak és betegek is leszünk. Nem pontosan tudom, az egész itatással kapcsolatban mi az igazság, de ezt most nem is fogom megfejteni, mondjuk az is igaz, én relatíve nagyivó vagyok, szeretem nagyon a vizet, iszom is belőle sokat.
Jó pár éve egyszer nyáron épp hőségriadó volt és bemondták a rádióban, hogy aki elindul otthonról, főleg kocsival, az mindenképpen vigyen magával sok vizet, mert bármi van, a kocsiban reked, dugó, vagy tényleg nem is tudom, jönnek az ufók, na, szóval akkor ki fog purcanni. Én akkor bepánikoltam, és gyakorlatilag azóta sem teszem ki a lakásból víz nélkül. Télen sem. mert ugye az ufók akkor is jöhetnek végül is.
Privát mélypont
Környezettudatosságom mélypontja talán akkor lehetett, amikor a kocsim anyósülésén egymásra dobálva halmozódott számtalan üres, ásványvizes palack. Most legalább láthatjátok, egyes területeken azért elég messziről indultam…
Sokáig hurcimbáltam magammal én is az obligát ásványvizes palackot, a fél liter nekem piha, másfél liter alatt egy lépést sem teszek. Aztán egyre többet olvastam a műanyagokról és mint annyi minden mással, elsőre ezzel is úgy voltam: neeem, ez már azért túlzás.
Mondjuk az jó ideje nem teszik, hogy itthon már semmilyen betétdíjas ásványvizet nem lehet kapni. Tehát üveges ásványvíz az nincs, csak márkás, drága nyugati áru a “gurméboltokban”.
Pár éve amúgy volt egy próbálkozás, hogy ne szűnjön be minden üveges termék, de beszűnt. No comment, tehát választási lehetőség nincs.
Jó-e a műanyagpalack?
Akkor pisztergálta fel újra a fantáziámat ez az egész műanyagpalack-ügy, amikor az egyik kisbabás barátnőm posztolta, hogy a babavizek palackja is abból a műanyagból készül, ami nem tartozik a biztonságosak közé.
Megint azt mondtam: ne már! Ez biztos túlzás, átverés, ijesztegetés.
De azért piszkálta az csőrömet.
Nem lett igazam, nem túlzás, nagyon hamar a hiteles forrásaim között megtaláltam a műanyagok osztályozását és tényleg az a konlkúzió, hogy azok a palackok, amiket nap, mint nap cígölünk magunkkal, nem az igaziak.
Főleg nyáron nem, amikor a hő hatására még jobban kioldódhatnak belőlük azok az anyagok, amelyek aztán a vízbe kerülve nem feltétlenül veszélytelenek az egészségünkre nézvést. A műanyagokat egy osztályozási rendszer szerint számozzák, ezeket a számokat írják a palackok aljára. Az ásványvizes üveges alján az 1-es számot találhatjuk, mely nem kapja meg a biztonságos besorolást. A jó és a rossz műanyagokról a Tudatos Vásárlók oldalán találhattok részletes leírást.
Ez a felismerésem nem most volt, már korábban elkezdett érdekelni a téma és neki álltam keresgélni üvegből készült kulacsokat.
Külföldön ez nem számít már annyira eretnek gondolatnak, lehet kapni üvegkulacsokat – sőt, itt teszem hozzá, hogy egyre többen kezdenek visszatérni az üvegből készült cumisüvegekre a fentebb leírt okok miatt -, de sokáig hezitáltam, mert árban azért húzós, nem beszélve az ökológiai lábnyomáról egy ilyen szállításnak.
Így aztán vettem valami misztikus ásványvizet és annak az üvegét használtam sokáig, de az egy kicsit kicsi volt, a nagyobb belőle meg irgalmatlanul nehéz. Szóval ez sem volt végleges megoldás.
Mit lehet helyette?
Egy ismert, itthon is kapható kulacsmárka, pár hónapja jött ki az üvegkulacsaival, gondolhatjátok, hogy megörültem neki. Egyrészt pont jó méret, másrészt könnyített üveg, sehova nem megyek nélküle.
Ezzel egy gond van: a gyerek kezébe még nem adhatom.
A külföldi találatok között pedig láttam olyat, ami kicsiknek vannak kitalálva, ha leesik sem lehet igazán baj.
Szóval az ásványvíz és annak palackjának kérdése nem könnyű ügy, mert ha mondjuk már találtunk egy üvegből lévő kulacsot, akkor még mindig felmerül, hogy mit igyunk? Kimondottan szeretem a csapvizet, de azzal sem tudok igazán zöld ágra vergődni, mi van benne, mi kerül bele, hormonok, gyógyszermaradványok etc. ? És akkor itt megint bejön a varázslatos határérték fogalma. Hogy lehet benne, lehet,de kizárólag a határérték alatt.
Mi folyik a csapból?
Nem tudom, mit higgyek, mit gondoljak. Aztán mit szűr kis vízszűrő? Huhh..Rá lehet ezekre csavarodni rendesen. A szintén a Tudatos Vásárlók oldalán található, négy évvel ezelőtti csapvíz tesztből azért az derül ki, nem állunk olyan rosszul.
Most a saját választásom az, hogy szűrt vizet iszunk, amit áttöltök egy üvegkancsóba és van egy szuper üvegkulacsom.
Az egyik külföldön élő barátnőm, amikor látta, hogy teljesen rá vagyok csavarodva a vízügyekre hozott nekem egy “boldog víz csinálót”.
Oké, ez már olyan terület, amiben vagy hisz valaki, vagy nem és nagyon örültem a figyelmességnek és miután évekkel korábban olvastam a Masaru Emoto: A víz bölcsessége című könyvét és láttam a képeket boldog vizekről, meg stresszes vizekről, azóta egyáltalán nem gondolom azt, hogy ez kizárólag mókusvakítás. Az elmélet az, amit Emoto hosszú kutatás eredményképpen publikált, hogy a víz szerkezetére nagy hatással van a környezete, de még az elhangzó szavak, akár gondolatok is. Pozitív környzetben, pozitív szavak hatására a víz szerkezete gyönyörű, rendezett, rossz környezetben pedig a szép szabályos szerkezet szétesik. Az persze kérdés, hogy ez befolyásolja-e a víz szervezetünkre gyakorolt hatást, de hajlamos vagyok azt feltételezni, ha harmonikus anyag kerül a szervezetünkbe, az jobban a hasznunkra válik.
Ilyen egy boldog víz kristályos szerkezete (a vízbe féldrágaköveket tettek):
Ennek a víznek a palackjára pedig ezzel ezt a szöveget írták: “Gusztustalan vagy és undorító! Meg foglak ölni!”
Szóval én most boldogan használom az üvegkancsómba a kristályvízkészítőmet (nyugi, kristálygömböm még nincs), amit azóta ha jól látom, itthon is lehet kapni.
Tehát részemről a csapvízre és az üvegkulacsokra, kancsókra szavazok.
| Ha szeretnél még többet tudni a témáról, illetve érdekel a minimalista utazás, pár egyszerű és egészságes recept, és a naptejekről, napvédelemről is tanulnál kicsit bővebben, akkor július 15-ig még bevezető áron, 25%-os kedvezmánnyel vásárolhaod meg “Ökoanyár” című kurzusomat. |
