Különleges karácsonyi kavicslények

Parádi Orsit még nagyon régről ismerem, igaz, akkor még mindketten teljesen mással foglalkoztunk.

Sok év után egy vásárban láttam újra, ahol a mesekavicsait árulta. Gazdagabbak is lettünk rögtön egy helyes bagollyal, amit a lányom azóta is nagy becsben tart.

Aztán jött a nagy színezőláz és megjelent Orsi színezős könyve is, nekünk a nyaraláson volt az egyik kedves elfoglaltságunk. Miután az oldalpárokon hasonló rajzok vannak, ezért az lett a metódus, hogy az egyik oldalt színezte a gyerek, a másikat én. Béke volt.

Most pedig a Mikulás hozta a legújabb, karácsonyi szettet, a kavicsfestő készletet.

Hatalmas sikere volt, a lányom vasárnap délelőtt két és fél órát csak ezzel szüttyögött. Persze engem is bevont, nem kellett sok idő, hogy én is kidugott nyelvvel koncentráljak a festésre.

Azért szeretem ezt a készletet, mert minden egyben van benne, nem kell a kreatív bolt roskadásig rakott polcai között azon hezitálnom hosszan, hogy vajon melyik festéket vegyem és vajon mennyit, hanem minden szépen kompaktul egy dobozban benne van, azonnali sikerélmény.

Persze, festettünk már kavicsot, meg a lányom vagy fél kőbányát hazahordott már, de ez annyiból más, hogy egyrészt ez a festék nagyon szép és szépen megmarad, másrészt vannak a dobozban mintafigurák, amelyekkel könnyű elindulni. Pont arra jók, hogy egy kicsit ráálljon az ember keze és agya az egészre és utána aztán szabadon szárnyalhat a fantázia, jöhetnek a saját lények.

A lányom (5.5) könnyedén tudta követni a leírásokat, lelkesen várta, hogy száradjanak a rétegek, erre azzal segített rá, hogy a szobában sasszézott, kezében az aktuális alkotással, hogy gyorsabban száradjon.

Aztán amikor kész volt már minden figura, akkor jött a saját ötleteivel. Ekkor elkezdtem túrni a cserepek díszkavicsait, plusz a nyári gyűjtéseket, mert nem volt megállás. A dobozban található festék pedig szerencsére több, mint ami az előrajzolt figurákhoz kell, tehát ha már belelkesedtünk, akkor még bőven tudunk kavicsokat festeni.

Jó volt látni, hogy milyen bátran kezeli az ecsetet, a felületet, élvezte az egészet és boldog volt attól, ami a keze közül kikerült.

Egyelőre még tart a láz, reggel rájött, hogy a barátnőjének szánt lovacskát még nem lakkozta le, ezért reggeli előtt még könyörgő tekintettel nézett rám, hogy ugye azt még megcsinálhatja? Meg hát.

Megmondom őszintén, én is nagyon élvezem, nekem ez nagyobb flash, mint  színezés, mert jó megkeresni az épp legjobban tetsző formájú kavicsot, jó beleálmodni a figurát, festés közben jó érzés idomulni a változatos felületekhez. Aztán majd jó lesz újra úgy kavicsot gyűjteni, hogy már a megfestendő dolgok járnak az eszünkben.

Nem is ragozom, de tény, hogy nekünk most a kavicsfestés ilyen formája nagy felfedezés volt, nyálkás-nyúlós szürke délutánok kiváló elfoglaltsága, nagyon jó szívvel ajánlom bárkinek ajándékötletnek, vagy csak úgy.