A lányom akkora mézeskalács-rajongó, hogy szerintem aznap kezdi el vágni a centit, hogy mikor sütök újra, amikor megjövünk a nyaralásból. És az lmólt években már csaptban izgulnak: a kicsi is imádja persze.
Pár éve találtam egy jó receptet, amit ki is írtam, de kifakult az írás és viszlát, szevasz tuti recept.
Reméltem, hogy a gépemre elmentettem valahogy, de nem volt szerencsém, úgyhogy újra elkezdtem túrni a netet. Arra emlékeztem, hogy kb. milyen jellegű recept volt, aztán találtam is valamit amit átalakítottam.
A végeredmény kompromisszummentes lett, gondoltam, ha ide megírom a receptet akkor elméletileg legalább meglesz, ha csak el nem tűnik jövőre a teljes internet, mert elviszik a manók, vagy valami hasonló.
Hozzávalók:
- 50 dkg Schar B lisztkeverék
- 20 dkg vaj
- 1 teáskanál szódabikarbóna
- mokkáskanál xantángumi
- 1 dl méz
- 1 dl cukor
- 1 dl víz
- 2-3 evőkanál mézeskalács fűszerkeverék (én tavaly óta a fűszerészeset használom, annak nagyon harmonikus az íze)
A vizet a mézet és a cukrot összeöntöm és alacsony lángon felmelegítem és összedolgozom, értsd: kevergetem egy kanállal), hogy homogén szirupot kapjak. Közben a liszthez keverem a szódabikarbónát, a xantángumit és a fűszerkeveréket, majd elmorzsolom a vajjal.
Ha ez kész, beleöntöm a mézes kotyvalékot és kanállal összedolgozom. Ez ebben a pillanatban mindenre emlékeztet, csak tésztára nem, de semmi pánik, lesz ebből még illatos mézeskalács!
Egy éjszakára röpülhet a hűtőbe, akkor lesz igazán jó. Próbáltam úgy is, hogy csak egy órát pihent, úgy se rossz, de ha egy egész éjszakát hagytam pihenni, akkor sokkal jobb lett a tészta és a végeredmény.
Másnap kivettem és csak egy rettenetesen a tálba kövült gezemicét találtam. De láttam már ilyet, vélhetőn ezért nem kiáltottam rögtön a repülősómért és higgadtam kikanalaztam belőle valahogy egy marokra valót és a kézmelegtől szépen kezelhetővé is vált a tészta.
Ha kicsit ragadna, kevés lisztet érdemes szórni alá.
Utána nyújtani, szaggatni, majd sütőpapíron sütőbe vele. Sütőtől függően 5-10 perc alatt készül el, ezt ki kell tapasztalni.
Két tipp: nekem azok lettek finomabbak, amelyeket kicsit vastagabbra nyújtottam, plusz tényleg félpuhán jó kivenni, mert akkor isteni lesz, ha kihűl. Akkor kell kikapni, amikor épp elkezdene egy kicsit barnulni.
Ez a tészta egy nem túl édes változat, aki édesebben szereti, próbálkozzon tologatni az arányokat, de a mézzel óvatosan kell bánni, mert nagyon ragadóssá tud válni ha csak a méz mennyiségét növeljük. Nekem ezekkel az arányokkal lett pont tökéletes.
A lányom elképesztő tempóban tudja betermelni, ennek a kis rénszarvasnak a fenekét már a fotózás alatti csenési tilalom sem tudta megmenteni.
Díszítés kérem nincs, a tojásfehérje allergia meggátol ebben, tlán idén egy kis cukormázzal sikerül felcsodálatosítanom.
