Az írásaim 70-80% százalékát fejben írom. Mire a gép elé kerülök, a nagy része már megvan. Ezért is van nálam sokszor kényszerítő ereje az írásnak, mert nem fér el minden a fejemben, ki kell tennem őket onnan egy ponton.
Két napja ibolyaszörpöt készítettem. Egy ideje már rájöttem, hogy nagyon szeretem a virágos ételeket, ehető virágokat. Valami nem várt örömet tudnak hozni. Amikor egyszer egy hosszú tél még hosszabb napján megkóstoltam a rózsateát, hirtelen mosolyognom kellett. Amikor először haraptam egy sarkantyúkába, akkor is széles jó kedvem kerekedett.
Aztán amikor először belenyalakodtam a készülő ibolyaszörpbe, ismét önkéntelenül mosolyra húzódott a szám, és örültem, hogy végre valami fel tud vidámítani. Az elmúlt héten eléggé magam alatt voltam és még most is csak tápászkodom ki a gödörből.
Eddig jutottam a fejben írásban, aztán azon gondolkodtam, hogy mennyit is írjak le abból, miért is vagyok szomorú. Nehezebb leírni, mint számítottam rá, most is a sírás kerülget. Múlt héten egy régi barátom örökre elaludt. Megrázott a hír.
És ahogy kevertem az ibolyaszörpöt, és jobb kedvem lett az ízétől, az jutott az eszembe, ő mennyire szeretné ezt a különleges bájitalt, ahogy a férjem nevezte itthon. Mert minden benne van, amit szeretett. Könnyedség, szépség, harmónia, virágok, izgalom, mélység, illatok, gasztronómia, varázslat.
Még most is kicsit remélem, hogy elolvassa ezt, felhív, és összetéveszthetetlen hangján azt mondja: „Jajj, nyuszika, csak vicceltem, adj inkább egy üveggel abból a finomságból…!”
De sajnos az élet nem tréfál.
Úgyhogy ezt a szörpöt neki ajánlom, és a szívem megszakad, hogy már nem kóstolhatja meg. De remélem, az angyalok szakácsnak sem utolsók, ajánlom nekik, hogy finom legyen az égi nedű…
Ibolyaszörp
hozzávalók:
- 1 bögre ibolyavirág
- 4 bögre víz
- ½ kg cukor
- 2 citrom leve
A virágokat igyekeztem olyan helyről gyűjteni, ahol a lehetőségekhez képest tiszták maradhatnak. A legjobb persze, ha utaktól távol próbálunk szedni.
Itthon szépen leszáraztam és nagyon sokszor átöblítettem a kupacot, után feltettem főni a vízben.
Hagytam, hogy a meleg vízben a virágok szépen átadják a színüket a víznek, de nem hagytam, hogy a víz forrni kezdjen. Amikor a virágok elsápadtak, leszűrtem a vizet. Csodálatos ez a kémia, egy ideje teljesen lenyűgöz, mert a víz ekkor gyönyörű haragoszöldre vált. Sokat nem bíbelhettem a fotózással, hogy ne szakítsam meg a folyamatot, de nagyjából így fest:
Utána adtam hozzá a cukrot és a két citrom levét, a citromtól pedig olyan lilás rózsaszínű lesz a főzet, amilyet én még nem láttam, ott örömködtünk a gyerekkel a konyhában.
A cukorral és a citromlével már csak addig melegítettem, amíg a cukor feloldódott, majd sterilizált üvegekbe töltöttem a szörpöt és fejjel lefordítva hagytam kihűlni. Tényleg nem vagyok az a szörpös típus, de ezt most azért elnyalakodom, nagyon finom.
Lenyűgöző varázslat az ibolyaszörp intézménye, sőt, azt olvasom, hogy még gyógyhatása is van felső légúti nyavalyák esetén lehet hatásos, úgyhogy aki érez magában lendületet, annak azt ajánlom, kalandra fel!
