A DIY, azaz a “csináld magad” divathullámot sokszor szkeptikusan figyelem. Plusz, ahogy már többször is írtam, nem vagyok az a dekorálóművésznő. Néha rá-rákapok egy-két dologra és akkor azt lelkesen csinálom, de azért bármi nem tud lázba hozni. A régi bútorok felújítását alapszinten kedvelem, imádok játszani a színekkel, de például az ünnepi dekoráció nem az én világom. Meg is lepődtem rajta, amikor a lányom a kis préselt leveleiből különböző lakásdíszeket álmodott meg a minap. Így került például egy levélfüzér a bejárati ajtónkra és egy-egy szép, szárított, őszi színes levél a szobaajtók fölé, szigorúan celuxszal rögzítve. Bámulattal néztem, hogy vajon milyen belső motor hajtja őt ebben, de boldog voltam, hogy legalább valaki fel tudja vállalni ezt az ügyet a családban. Úgyhogy boldogan adogattam neki a kellékeket. Egy szó mint száz, van, aminek soha nem állnék neki, az biztos, persze azért én is szoktam nézegetni az aktuális ötleteket, amik bejárják a netet. Nem olyan régen, egy régi kedves kollégám készített egy jó összeállítás a PET-palackok újrahasznosításáról, abban láttam jó ötleteket, nézzétek meg, érdemes, de magam is találtam pár jó és pár inkább sajátos tippet. A DIY dekorációkhoz fűződő ambivalens viszonyomat hűen tükrözi az alábbi összeállítás.
Itt van például ez a lámpa. Bár sosem kerül ennyi műanyagkanál a háztartásunkba, de bevallom, a végeredmény nem sokban tér el a népszerű svéd bútoráruház egyik termékétől, ami pont a nappalinkat ékesíti, mert amikor költöztünk, éppen csak ezt lehetett kapni, ami passzolt a szobába. Szóval, ha nagyon összeszedném magam, ennek például lehet, hogy nekiugranék.
Ezt a kis sajátos parkolót ugyan nem készíteném el, viszont tetszik.
A karácsonyfa ezen furcsa manifesztációja szintén nem vonz, de minden esetre érdekes. Talán irodai dekorációnak el tudnám képzelni.
Ez a PET-palackból készült macsek-kaspó cuki, viszont ez nem menne. A rajzolásnál, festésénél mindig elbénázom ezeket a DIY cuccokat.
Az meg pláne kizárt, hogy egy PET-palack végére rá tudjak varázsolni egy zippzárt. Sima anyagra nem tudom, nemhogy erre!
Nna, ez a ceruza tároló-szortírozó van elég egyszerű és hasznos ahhoz, hogy én is meg tudjam csinálni, erre beneveznék.
Ettől a háztól teljesen készen voltam! Plastic-folklór kimaxolás! Mondjuk ha lenne egy szép faházacskám, nem hiszem, hogy műanyaggal szórakoznék rajta, de mindenképpen dicséretes a kreativitás ezen egészen szürreális megnyilvánulása.
Ezek az üveg újrahasznosítások viszont zseniálisak, de ez azért szuperhaladó feladat szerintem. Egy jó asztalos bevonásával lenne rá esélyem.
A kanalak, villák új élete szintén lehet ötletes, ezek itt például nagyon szépek szerintem. Itthon valaki készít szélcsengőket is evőeszközökből, azokkal is rég szemezek már.
A baglyok szerelmeseinek lehet izgalmas ez az összeállítás, aminél arra sem jöttem rá, hogy melyik bagoly pontosan miből is készült.
Az aludobozok utóéletére viszont jó ötlet, hogy sütikiszúróként szolgálhatnak tovább. Bár jóval több szemét keletkezik aludobozokból, minthogy egy pár sütikiszúró megoldaná a problémát, de azért egynek biztosan jó.
Nekem is vannak persze titkos csábulásaim, a pattogatott kukoricát például nagyon szeretem. A férjem tudja igazán jól készíteni, nyilván jó sok vajjal… Ez a videó is vicces, nem értettem, hogy lesz egy aludobozból egyszemélyes kis pattogatott kukorica gyártó kézi készülék, de működik! Mondjuk nekem mindig az a parám, hogy mi oldódik ki az alumíniumból hő hatására, úgyhogy inkább ebben az esetben is a szelektív gyűjtésre szavazok, de arra viszont kitűnő példa, hogy mily leleményes is az emberi kreativitás. Ha egy lakatlan szigeten lennék és mondjuk lenne kukoricám, meg a hajótörésből maradna rám pár aludoboz, akkor tutira elkészíteném.
Ezeket a növénytartókat sem értem. Nincs lyuk az aljukon? Akkor hol folyik el a víz? Vagy minden locsolás után folyik a sáros lé, csak a fotó előtt gyorsan felmostak?
Csodás esővédő tető kutyaházra.
Ezen a sajátos kis locsolórendszeren nagyon kellett röhögnöm. Spriccelő, kerekes PET-locsolókutya?
Ezek a szitából készült lámpabúrák viszont nagyon menők. Talán elég hozzájuk egy fúró. El tudnám képzelni a konyhánkban.
Ezt a megoldást a kupakok újrahasznosítására sosem értettem. A csomó nem jó? Szerintem gyűjtsük ezeket is inkább szelektíven, vagy ha van éppen valahol kupakgyűjtés, akkor gyűjtsünk jótékony célra, annak több értelmét látom.
Tudni kell megállni egy gyűjtésben, már csak azért is, mert megyek épp beváltani a szülinapi élmény-ajándékaimat. Szabadulószobába is megyünk, remélem, a férjemnek azért az volt az eredeti terve, hogy én is kiszabadulok a végén…
Drukkoljatok!
