Talán mindenkinek megvan az az élmény, amikor az iskolában, napköziben egy rémes műanyagtálcán az asztalra vágják az uzsonnát, amelyen az aranysárga méz kergeti a fehér vajszigeteket. Nekem kicsit a mai napig felfordul a gyomrom, ha rágondolok és az jut az eszembe, mennyire fontos lenne, ha a kicsiknél is ügyelnének arra, hogy milyen viszonyt alakítanak ki az evéssel, ételekkel kapcsolatban.
Ajánlott irodalom a témához: Pamela Druckerman: Nem harap a spenót – Gyereknevelés francia módra
Gyanítom amúgy, az egész helyzet lelketlensége nem tett sokat hozzá ahhoz, hogy megszeressem a mézet gyerekkoromban. Igaz, akkor még szinte csak ebben a formában találkoztam vele.
Volt egy másik iskola is, amikor a mézet a vajjal enyhén kikeverték. Nem homogénre, hanem úgy, hogy hatalmas vajcsimbókok voltak a mézben, na, ez sem lett a szívem csücske. Igaz, a mai napig ódzkodok attól, hogy bármiféle édes krémet kenjek kenyérre, nekem a két dolog kicsit kizárja egymást, viszont a lányom a mézes-vajas kenyér hatalmas rajongója, egy igazi kis Micimackó, akinek a mézzel kerek a világa.
Egy amerikai blogon futottam egy izgalmas receptbe, amiben még én is láttam fantáziát. Igaz, a receptből minimum gyököt kellett vonnom, mert az eredetibe a méz mellé még ugyanannyi cukor is került, amit nem tudtam értelmezni, mert ez még így is nagyon édes, de a cukorral együtt már biztos kisült volna tőle az agyunk.
A régi mézes vajas kenyér „újragondolt, trendi és szofisztikáltabb” kivitelezése tehát „a hipster mézes-vajas” azaz az ambrózia, amit a férjem nemes egyszerűséggel egy kanál segítségével lapátolt be a hűtő előtt állva, amikor egyszer ráijesztettem a konyhában, a lányom pedig nagy boci szemekkel néz rám, ha fogyóban az üveg, hogy ugye már keverem is be az újat.
Egy fájdalmam van csak, hogy a méz értékes anyagai a melegítés során részben elvesznek, de ha megpróbáljuk nagyon alacsony lángon tartani készítés közben és nagy nagyon rövid ideig melegítjük, akkor még nincs minden veszve és mégsem nutella.
A receptúra nem viccel, „gazdagnak” mondanám, de cserébe nem kell belőle sok.
Lássuk:
- egy bögre méz
- egy bögre tejszín
- 20 dkg vaj
- 1 tk természetes vanília kivonat
A mézet egy lábosban a legkisebb lángon rövid ideig melegítjük a tejszínnel és ha ez a két összetevő már elkezdett vegyülni, hozzáadjuk a vajat és a vaníliát is, majd botmixerrel összedolgozzuk a krémet. Üvegbe töltjük és hűtőben tároljuk.
Kenhető kenyérre is, annak, aki szereti, de használhatjuk ízesítésre is, én a köleskásába szoktam belőle tenni egy keveset.
Update: Máris kaptam egy olvasói levelet, hogy próbáljam meg radiátoron folyóssá tenni a mézet. Nekem is ez lett volna a következő tippem, úgyhogy ezt a technikát mindenképpen ki fogom próbálni!
