Úgy vagyok, mint ahogy a Gyalog galoppban elhangzik: „Még élek! Még élek!” Tegnap az egyik barátnőm, akivel amúgy is simán szoktam beszélni, rákérdezett, minden oké-e velem, mert semmi nincs a blogon. És pont egy nappal előtte gondoltam, hogy tényleg semmi nincs a blogon és ennek nem lesz így jó vége, de nem ám. Sőt.

Pedig van a  fejemben sok minden – néha talán az is a bajom, hogy túl sok minden – csak valahogy nem keveredtem a blogig.
(Aki nem akar a januárról olvasni, a receptért görgessen le.)

A háttérben egy csomó pozitív dolog is kapirgál, sokat kellett tervezgetnem, agyalnom az elmúlt hetekben, új irányok, új helyek és új még valami. Egy jó kis még valami. Na, az is lesz. Meg gatya megint felköt. De hát én imádom felkötni a gatyát.

De láthatóan az előző bekezdésben jól elrejtettem egy „IS” szócskát. Mert az is tény, hogy annyira január van nekem most, hogy a fal adja a másikat. Isteni  jó volt az ünnepi lazulás, szép volt minden, nehéz újra bootolni a kis akolszagú kuckózásból. Kicsit megnyugodtam, amikor tegnap egy kolleginából kitört, hogy nála is január-szindróma van, úgyhogy sok szeretettel küldöm ezt a bejegyzést Évának, a januárok margójára. Tényleg van valami ebben a mackólétben, simán át kellene aludni ezt az egészet.

És akkor persze még a gyerek is köhög, Ó, nem vészes, csak a szokásos lábadozó gyerek, aki már simán szétszedi a lakást, de közösségbe még nem tud menni.

A tegnapi délutánt feldobandó találtam egy kis zacskó diót még a mélyhűtőben. Először csak natúr gondoltam, uzsira úgy szoktuk, aztán kicsit csavartam rajta mégis.

img_2759.JPG

Egyszerű, mint a faék, nyilván, viszont isteni.

Két nagy marék diót összekevertem egy evőkanál mézzel, jól eloszlattam rajta, majd szétterítettem a sütőpapírral bélelt kis tepsiben. 10-15 perc kell neki 200 fokon. Isteni. Főztem hozzá rózsateát is. Finom volt.

A   rózsatea nekem minden szürkeséget le tud robbantani az égről, valahogy annyira vidám az íze, hogy azonnal mosolyognom kell. A mézes dió meg tökéletes kontrasztot ad. Instant vidámság.

img_2760.JPG

Egy dologra kell figyelni: 10 perctől már jó, ha résen vagyunk a sütő ajtajánál, mert egy pillanat alatt meg tud égni, ha tovább van bent a kelleténél.  A második adag tovább volt bent a kelleténél, de hát minden nem sikerülhet.