Egy barátnőmmel mindkettőnknek nagyon megtetszett egy cikk, melyben egy harminc napos lomtalanításról van szó.
Első nap egy tárgyat kell kiszanálni, második nap kettőt és így tovább, harmincig. Igen, igen, leírom, a harmincadik napon 30 cuccot kell ajtón kívülre helyezni. Egy hónap alatt ez összesen 465 bármi. Oké, a gyerek és a férj ajtón belül marad, ezt megígérem, de félek, marad bőven szanálni való így is.
Nyilván egyszerűbb lenne, ha mindent bevágnék a kukába, de ezt tiltja a vallásom mondhatni, úgyhogy marad a precíz szortírozás. Amúgy engem ez szokott főleg lassítani, egy adag adomány és egy közepes adag szelektív sem jutott még el idén a helyére, de hátha majd ebben is hatékonyabb leszek. A 150 dolog, amit nyugodtan kidobhatsz a lakásodból lista biztosan jó sorvezetőként fog szolgálni.
Jó kihívás, nem?
Belül egyre inkább érzem az égető vágyat arra, hogy kevesebb tárgy vegyen körül, dühítenek a dobozokból kikandikáló tárgyhegyek. Ráadásul izgat nagyon a pszichés hatása is egy ilyen egyszerűsítésnek.
Biztos az is égi jel, hogy pont mostanában küldte a férjem ezt a videót is. A teljesen steril, üres terek nem vonzanak, a karakter nélküli fehér, vagy szürke nem az én világom, ahogy már korábban is írtam, de nem is hiszem, hogy a minimalizmusnak minden esetben a sterilitással kellene társulnia.
Most a költözés után már elég jól állok, az elmúlt években sokat változtak a fogyasztási szokásiank is – tehát látványosan #kevesebbcucc kerül be a lakásunkba, aminek szívből örülök. De a gyerekek azért nőnek és sokszor az élethelyzetek is változnak, tehát minidg újra és újra kell gondolnunk a tereinket, dolgainkat.
Ha te is épp szorítorzás előtt állsz és szeretnél képben lenni azzal, hogy mit hova tudnál vinni, szeretettel ajánlom neked legújabb mini-kurzusomat.
Lejárt kozmetikum? Fél pár zokni? Gyerekruha? Régi CD? Kiselejteznéd, de nem tudod, hova vidd, hogy jó helyre kerüljön? Legújabb, hanganyagok formájában megvásárolható segédletem ebben ad hasznos tippeket neked.