#kevesebbcucc2018

Az elmúlt évem főleg a tárgyak számának csökkentésével, divatos szóval élve a „minimalizmus” (főleg annak keresésének)  és a hulladékcsökkentés jegyében telt.

Mindkét feladat kemény dió, és arra is rájöttem, hogy szerintem nincsenek kőbe véshető szabályok.

Mert például rengeteg helyen olvasom, hogy egy ruhát, amit két éve nem vettél fel, add gyorsan oda valakinek, aki hordja is. Nekem ez az elmélet már nagyon sokszor megdőlt, van olyan ruha, amit hosszú évekig nem hordtam és aztán pedig két éve meg – amikor csak lehet -, felveszem. A konyhai eszközöket sem tudom a végletekig szanálni, mert van olyan süti, amit ritkán, csak karácsonykor sütök és azt egy típusú formában teszem.

Úgyhogy egy jó ideje formálódik benne egy nem “zero waste”-re törekvő, és nem teljesen minimalista, kapszulagardrób megoldás, hanem az „épp elég”, vagy „nem több” gondolata és egy ideje ennek a jegyében próbálok cselekedni is. Azt hiszem, ez hasonló lehet a “Lagom”, illetve “Hygge” szemléletekhez, bár ezekhez a könyvekhez tavaly nem volt végül szerencsém, de felvettem őket a listámra.

Persze januárban itt ültem a kanapén, és habár rengeteget fejlődtem és szerintem az elmúlt évben kevesebb tárgy került be a lakásba, mint korábban, de mégis szétfeszített a vágy, hogy ismét ugorjak neki valami szanálásnak.

A tavalyi “minden nap egy cuccal többet dobunk ki” kihívás nem volt rossz, sőt tanulságosnak is mondható, de nekem – és a visszajelzésekből úgy derült ki: sokaknak – nem volt igazán életszerű. Olvastam még egy cikket a “halálváró szanálásról” – összefoglalva kb. annyi, hogy annyi cuccod legyen, hogy ha meghalsz, akkor a szeretteidnek ne legyen túl sok gondja velük – de ettől feláll a szőr a hátamon, ilyet biztosan nem fogok csinálni.

Szerintem a legtöbben úgy szeretünk felesleges dolgoktól megszabadulni, hogy csak nekiülünk és szórjuk ki a cuccokat. Legalábbis én biztosan.

Idénre azt találtam ki, hogy egy héten keresztül minden nap a lakás egy-egy helyisége lesz a fókuszomban. Az egész tervet egy hét alatt le is lehet zavarni nagyjából.
De lehet szüneteket is tartani, a lényeg az, hogy január végére körbeérjünk a lakáson. Nálam most épp a hálónk van soron.

A hullladékcsökkentéssel hadilábon állok továbbra is. Kevés az olyan lehetőség, ami igazán elérhető, élhető lenne. Végtelenül sajnálom például, hogy Budapesten nincs több tejesautó, vagy tejautomata. Ha hulladékcsökkenteni szeretnék, akkor innen, a város közepéről elég sokat kell csillagtúráznom, ami azért nem mindig fér bele. Törekszem, jelenleg ennyi a legtöbb, ami elmondható.

Az elmúlt évben kinyírtam már a bevásárlós nejlonzacskók közül a gyümölcsösöket, is, likvidáltuk az alufóliát, és a gyerek uzsija is mosható szalvétákban masírozik rendeltetési helyére.

Tavaly csináltam egy digitális detoxot is, az nagyon jól esett. Sajnos azóta sok minden visszaszivárgott, de célom, hogy kicsit szigorúbb, vagy ha úgy jobban tetszik tudatosabb legyek ebben a témában, mert könnyen belecsúszom én is a nyomogatásba. Mondjuk hiába próbálkoztam évekig, ki merem jelenteni: nem szeretem a telet, kész-passz, a fázást,a szürkét, a latyakot, a ködöt, a sarat. Most mit tegyek. Úgyhogy azért ilyenkor én is csak túlélek, mint bárki más, aki hasonlóképpen érez, és már attól ellágyul a szíve, ha Facebook hírsodrában szandál reklámot dob fel neki a rendszer. De tény, hogy az, hogy egy kölyökkutya is került a családba, magával rántott egy kisebb életmódváltást is és szerencsére sokkal többet vagyunk a szabadban, így detoxra is kevesebb szükség van.

A ruhák terén is keményvonalasabb lettem, bár sok fronton nem látom még a megoldást.

De a ruhákat 90%-ban használtan veszem és igyekszem még a használt ruháknál is kikerülni azokat a márkákat, melyekről tudom, hogy nem biztos, hogy etikus körülmények között állítják elő a ruháikat. Tudom, ez így akadálypályának tűnik, de nem annyira rémes. Az sokkal inkább, hogy nem igazán találok megbízható forrást azzal kapcsolatban, melyik márkák igazán megbízhatóak. De alapvetően ugyancsak 90%-ban sikerül elkerülnöm a fast fashion boltokat is. Nagyon gyúrok rá, hogy felkeressek egy stylistot, mert bár pár dologgal tisztában vagyok magammal kapcsolatban, de sokszor éreztem azt az év során, hogy nincs jól összeállítva a ruhatáram. Szóval itt is lehet még finomhangolni.

Tehát akkor induljon most 2018 is egy jó kis szelektálással, én napi egy helyiséget fogok megcélozni, de mindenki csinálja úgy, ahogy szeretné.

Lejárt kozmetikum? Fél pár zokni? Gyerekruha? Régi CD? Kiselejteznéd, de nem tudod, hova vidd, hogy jó helyre kerüljön? Legújabb, hanganyagok formájában megvásárolható segédletem ebben ad hasznos tippeket neked.

A hanganyagokat egyszer kell csak megvásárolnod és örökre nálad maradnak, bármikor vissza tudod hallgatni őket.A segédlet ára 6500 forint, melyből minden esetben 400 forintot adományként utalok tovább a Felelős Gasztrohős Alapítványnak.