Áprilisban a hulladékcsökkentés útjára léptem. Persze ez nem egy olyan feladat, amit pár hónap alatt teljesen ki lehetne pipálni, de ezt azért sejtettem is.
Messze még az út vége, de haladunk szépen. Sokat gondolkodom azon, hogy akarok-e eljutni a zero waste-ig, de ezt majd az élet hozza, ezért nem gondolom túl. Arra jöttem rá, hogy ebben az esetben is fontos, hogy az új szokások fenntarhatók legyenek hosszú távon is, ne csak “sprintben”. Teljesen értem, amit Bea Johnson mond: ha nem a nulla hulladék a cél, akkor mégis mennyi? Hol húzzuk meg a képzeletbeli határt? De én most azt gondolom, minél kevesebb, annál jobb. Városban élek egy durván ételallergiás gyerekkel, vannak korlátaim és ezt elfogadom. Ugyanakkor üdvözlöm ezt az új szemléletet, mert újrastrukturálja a gondolkodásomat, amire amúgy is nagy szükségem van az optimális működésemhez.
Arra gondoltam, összeszedem csokorba azokat a dolgokat, amik nekem első körben segítettek. Paradox módon ezek tárgyak, de szerencsére nem kellett mindet megvenni, hiszen volt már belőle itthon.
Üvegmosó
Na, ez pont nem volt itthon, pedig amióta folyékony halmazállapotú ételeket is tudok kimérve venni, ennek fontos szerepe van, hiszen az üvegeket jól el kell mosni.
Vásárlózsákocskák
Állítom, ha mindenki beállna arra, hogy visz magával bevásárlótatyit és a zöldségnek, gyümölcsnek, pékárunak kis zsákokat, elképesztő mennyiségű műanyagtól lehetne megkíméli a Földet. Nekünk így, hogy elkezdtünk rá tudatosan figyelni, döbbenetes mértékben csökkent a szemetünk. A vicc az egészben csak az, hogy én azt hittem, eddig is figyelek erre. Úgy látszik, mégsem eléggé.
Ezt a darabot külön imádom, szerintem mestermű! Az Európa Ponton tartott előadásom alatt készült a zsáknyomdázó workshop-on.
Egyetlen trükk van: tényleg mindig legyen nálunk nagy zacsi és kis zacsi. Mert amikor tutira nem gondoljuk, hogy vásárolni fogunk, akkor szinte biztos, hogy fogunk. És akkor ott fogunk topogni a bolt ajtajában, hogy mi legyen, mint felfázásos egér a kamralyukban. Szóval ezeket jobb mindig magunknál tartani.
A The Sorting Bags mellet a Shamo bags-nek vannak még ritka helyes kis zsákocskái:
Nálam ez nem probléma, mert általában elég nagy malaclopókkal járok, de igyekeztem megoldást hozni azoknak is, akik nem szeretnek mindig egy rakat textillel indulni. Beleszerettem a CUCC szatyrokba, ez a régi nevén a cekker. Aki még emlékszik, az a darab, amiből kilógott a ponty feje, a másik oldalon pedig a zacskós tej csücsije. Na, ez ennek a szatyornak a 2017-re optimalizált változata. Imádom. Picike helyen elfér és simán belefér egy napi kenyér-tej túra. Egy hátránya van: műfajából adódóan átlátszik, ha valaki ezt nem szereti, akkor annak nem az igazi.
Nagyon jól passzolhat az ilyen kis könnyű szatyorhoz, ha a zöldségnek, gyümölcsnek mosószákokat viszünk magunkkal. Csodásan optimális. Átlátszó, így tudja a pénztáros, mi van benne, zippzáros, így nem gurulnak el az almák. Aki még a könnyedség mellett teszi le a voksát és a génlottón varráshoz való türelmet is nyert, az próbálkozhat könnyű – akár levedlett, már nem használatos – függöny anyagból is varrni ki zsákokat. Ezek is garantáltan könnyűek.
Szóval, legyen nálunk egy szett szatyor, ez mindig megszabadíthat minket a pénztárosok lábainál vicsorgó nejlonzacsik hadától.
Edénytakarók
Szerintem ilyen kis gumis edényfedője már simán volt a nagymamámnak is. Szépen elmosigálta, aztán használta újra. On&on. nem olyan régen a The Sorting Bags jött ki egy verzióval, amit volt alkalmam tesztelni is: tökéletesen működik.
A másik lehetőség a méhviaszos edénytakaró. Nyilván csináltam otthon is, mert egyrészt nem bírtam ki, másrészt minden hozzávaló volt hozzá. Teljesen szuper, működik és a házi készítésű azért jó, mert az anyagdarabok méretét a tálainkhoz tudjuk igazítani.
Ebből is létezik hazai gyártmány, a Cibibee. Mondhatom, tökéletes a minősége és gyönyörű a kivitelezés.
Egy szettet egy évig lehet használni, aki nem vállalkozó szellemű ilyen DIY bulikban, annak a legtökéletesebb választás, ki sem tudom számolni, hány guriga mindenféle fóliát lehet megspórolni vele.
Otthoni tárolók
Egyszer egy hirtelen ötlettől vezérelve egy használtcikk boltban vettem 6 darab csodás üveget. Imádom őket, a kimérve vett alapanyagokat azokban tudom otthon tárolni és még szépek is. De újraértelmeztem a befőttes üvegeket is, tökéletesen fellehet őket használni mindenfélére. Amit szekrényben is tudunk tárolni, annak nem kell annyira csilli-villinek sem lennie.
De persze lehet klasszikus csatos üvegeket is hadrendbe állítani. Én ebben az esetben is az üveget részetsítem előnyben.
Kulacs
Kulacs mindig legyen mindenkinél és felejtsük el a palackos vizeket. Egy csomó helyen újra lehet tölteni a kulacsot. Igaz, számomra ez az egyik leginkább nehézkes ügy, mert amikor a család munícióját viszem, az azért combos súly, vagy valami hasonló, de a lényeg, hogy nehéz. De aztán, ahogy fogynak a vizek, már kevésbé érzem magam tevének, illetve málhás szamárnak.
+1 megfelelő edények
A legjobb, ha már az edényeink vásárlásnál a hulladékmentességet tartjuk szem előtt. A legjobbak azok az üveg, vagy cserépedények, amelyeknek van fedele is. Így sütésnél kiesik az alufólia és tárolni is könnyen tudjuk a megmaradt ételt.
Szóval szerintem ezekkel az alapokkal már nagyon-nagyon szép eredményeket lehet elérni. Innen jön majd a mesterképzés, vannak még megoldatlan ügyek. Mert hiába találtam kimérve tejet, ha nem találok hozzá megfelelő szállítóedényt. Az üveg nehéz és törékeny is, a PET palackot meg nem töltöm újra, meg alapvetően meg sem veszem, szóval vannak még gondok. Most valami kannában gondolkodom, de azt eddig még nem kaptam. Az biztos, hogy ez a dolog itthon még nagyon gyerekcipőben jár, mert eddig akárhol visszautasítottam a szórólapot, szóróanyagot, mindenki úgy nézett rám, mintha egy órával ezelőtt landoltam volna a Marsról. De kibírom, bár nagyon idegesítő. Aki velem van, mindig röhög, hogy látszik az arcomon a harci hév, de letojom, valakin látszania kell. Viszont már tényleg tudok őszintén mosolyogva, finoman és kedvesen IS nemet mondani. Néha.
Tartsatok velem, minél többen vagyunk, annál tovább tudnak majd szánkózni a gyerekeink!
