Év elején Londonba voltam hivatalos a Lush egy nagy, környezetvédelmi rendezvényére, a Lush Summitra. Sok érdekes előadást hallgattam, az egész kezdeményezés nagyon izgalmas és inspiratív volt, csupa pozitív élménnyel jöttem haza. De az egyik dolog ami a legjobban tesztett az az a, hogy az egész rendezvény maximálisan törekedett a hulladékcsökkentésre. Mostanában ritkán járok fesztiválokra, de mindig nagyon kiborít a kukákból kicsordulő szeméthalom. A rengeteg ásványvizes palack, eldobható, műanyag evőeszközök. Szerintem nem kell ragoznom, mindenki le tud képzelni egy fesztivál-kukát.
Amikor pedig megkaptuk a rendezvény meghívóját és részletes programját, akkor rögtön az szúrta ki a szememet, hogy ásványvizet – és semmilyen csomagolt, palackos üdítőt) nem lehet majd kapni, úgyhogy mindenki legyen kedves és hozza saját kulacsát.
Ettől komolyan virágos jó kedvem lett, a reptéri becsekkolásnál szó nélkül ittam meg húzóra azt a lágy fél liter gyógyteát, ami a kulacsomban maradt, mert véletlenül olyan gyorsan haladt a sor, hogy hamarabb célba értem, mint reméltem.
Kíváncsi voltam, mit tudnak egy hulladékcsökentett rendezvényből kihozni, de a legnagyobb meglepetés az volt számomra, hogy a műanyagpoharak és evőeszközök hiánya egyáltalán nem okozott fennakadást.
A rendezvényt nyílt volt és ingyenes, a két nap alatt nagyjából kétezren vettek részt rajta. Ez nem rengeteg ember, de nem is kevés. Ennyi embernek az evését ivását menedzselni hulladékcsökkentve két napig azért már igényel némi logisztikát, de minden gördülékeny volt.
A helyszínen három helyen volt ingyenes tea- és kávépult és a kulacsomat is bármikor újratöltötték.
Azt hiszem, a két nap alatt talán egy törött bögrét láttam a rendezvényen, de mire megfordultam, már nem voltak ott a szilánkok.
Az is nagyon tetszett, ahogy az étkezést megoldották: a regisztrációnál mindenki kupont kapott/vett és ezzel tudott fizeti a hat féle vegán standon.
Háttérbena vegán burgeres, amit végül sajnos nem is tudtam megkóstolni, mert rákattantama burritóra
Minden standnál egy ételt lehetett kérni, és megmondom őszintén, ez is nagyon tetszett. Nem kellett a sorban toporogni amíg Mike és Lilien kitalálja, hogy akkor babbal, vagy bab nélkül kéri-e a burritóját és inkább répával, vagy cukkinivel, Kapott mindenki – amúgy isteni- burritót és szevasz. Egy zseton, egy kaja, no faxni. Próbáltam volna valahol belekötni a rendszerbe, hogy pl. Mi van a ételallergiásokkal, de végigpörgetve a hat standot kiderült, hogy korábban keltek fel ők nálam, valamelyik standnál biztos, hogy tudott enni az is, aki kerül a vegánságon túl is bizonyos összetevőket. A hat stand még épp elég változatosságot tudott mutatni a hatféle étellel a két napra, nem is tudtam mindent megkóstolni.
Megnyugtató volt ez az egyszerűség és a programokra is sokkal több időnk maradt.
Tudom, hogy egy Sziget fesztivált nem lehet pusztán kulacsokkal lefedni, de rengeteg kisebb rendezvény és koncert van, ahol be lehetne vezetni hasonló megoldásokat.
