Jakupcsek Gabriellát a Ridikül című műsor kapcsán ismertem meg. A környezetvédelem és a fenntarthatóság kérdése a műsor állandó fókuszai közé tartozott, így cseppentem én is többször a stúdióba. Ennek vicces hozadéka, amikor a papírboltban az eladó rám veti magát, hogy ugye engem látott a tévében – ez a varázs úgy látszik, nem múlik – és az ő tippjei segítségével sikerül végül tökéletes szaloncukor csomagoló papírt vennem, miközben ellát pár házi praktikával, én pedig megígérem neki, hogy elküldöm a szaloncukor receptjét. De visszatérve Jakupcsek Gabriellához, az ő esetében láttam, hogy nem üres lösung a környezettudatosság, hiszen még úgy is hosszan beszélgettünk tippekről, trükkökről a forgatások után, hogy aznap már lenyomta négy komplett adás felvételét. De tényleg érdekelte, hova tudja leadni a lánya kinőtt ruháit, vagy melyik helyen érdemes jó minőségű ételt vásárolni. Három alkalommal kérdezett ő engem, most rajtam volt a sor.
Mennyire követed a környezetvédelemmel kapcsolatos híreket?
Nem vagyok szakértő, de nagyon fontosnak tartom a témát, igyekszem követni a trendeket és tájékozódási pontokat keresni magam számára is. Valljuk be, a hétköznapok kihívásai között sokaknak távolinak tűnhetnek ezek a mikrokörnyezetünket talán kevésbé látványosan érintő, de ugyanakkor globális problémák. Az igazság az, hogy ma már a saját bőrünkön is érezhetjük a hatásokat: a feljegyzések kezdete óta az idei volt globálisan a legmelegebb nyár, szélsőséges viharokról, esőzésekről, erdőtüzekről, földrengésekről szólnak a híradások. Ezekről muszáj tudomást vennünk, a fogyasztói társadalmaknak pedig itt az ideje a mérleg másik oldalára is tenni valamit.
Mit teszel a mindennapokban a környezetvédelemért, fenntarthatóságért?
Igyekszem úgy alakítania mindennapjaimat, hogy amit hétköznapi emberként, kis figyelemmel megtehet az ember, én se hagyjam ki. A szelektív hulladékgyűjtés azt gondolom, már sokaknál alapvető, én is külön gyűjtöm a szemetet, de figyelek arra is, hogy takarékos izzókat vásároljak, hogy feleslegesen ne használjak vizet és áramot, és a vásárlásnál is ezt az elvet követem: próbálok csak annyi dolgot tenni a kosárba, amennyire tényleg szükségünk van. Nemrég hallottam, hogy az Európai Unió statisztikái szerint a háztartások által megvásárolt élelmiszerek 25%-át végül kidobják, úgyhogy e téren mindenképp önmérsékletre van szükség. És ha már vásárlás, a kevesebb, vagy újrahasznosított csomagolású termékeket, és helyi termelőktől származó, vegyszermentes ételeket részesítem előnyben. Nagyon értékelem azt is, hogy ma már egyre több étterem, kávézó is képviseli ezt a szemléletet, odafigyel a kínálatára, az alapanyagokra és a partnereire. Emellett őszintén lenyűgöznek az építészetben alkalmazott okos megoldások is, ha egyszer építkezni fogok, ezekkel biztosan számolok. És hát egy elektromos autó is ott van a kívánságlistámon.
Utalva a könyvedre, hogyan magyaráznád el egy gyereknek, hogy miért fontos a környezetvédelem?
Szerintem kulcsfontosságú, hogy mindenki érezze, hogy a kisebb-nagyobb erőfeszítéseivel nem csak a lelkiismeretét nyugtatja, hanem tényleg hozzájárul egy nagy közös törekvéshez, ami már nem is csak a gyerekek jövőjéről szól, hanem a mostani életünket is érezhetően megváltoztathatja. A gyerekekről egyébként azt gondolom, hogy ők még igazán fogékonyak a jó dolgokra, nekik különösebben nem is kell túlmagyarázni ezeket, hiszen ők már abban nőttek fel, hogy a környezeti aggályok, kétségek mindennapi témává váltak. Éppen ezért bizonyos dolgok számukra sokkal természetesebbek, mint nekünk, az idősebb generációknak, mi most tanuljuk az új szabályokat, ők viszont úgy szívták magukba a vízre, energiára, takarékosságra irányuló tanácsokat, javaslatokat, mint ahogy a telefont is tudják kezelni – egészen kiskoruktól. Az én lányom például rám szól, ha nyitva hagyom a csapot, vagy bármi ilyesmiről megfeledkezem. Szóval nagy erő és remény van ebben a korosztályban.
Vannak-e félelmeid a jövővel kapcsolatban? Szerinted a lányod is ugyanilyen körülmények között fog majd élni, vagy elképzelhetőnek tartod, hogy addigra a klímaváltozás már jobban fogja befolyásolni a hétköznapokat?
Minden jel arra mutat, hogy ha most nem fognak össze az országok, ha nem lesz egyéni és globális szinten összefogás e téren, és nem hozunk áldozatokat, akkor elfogynak az energiakészletek, változik a klíma, az időjárás, és komoly gondok lehetnek. Úgyhogy természetesen vannak félelmeim, ugyanakkor reménykedem, hogy elértünk ahhoz a fordulóponthoz, hogy erre a kérdésre már senki nem fog legyinteni.
Mint kommunikációs szakember, mi a véleményed arról, hogyan lehetne a leghatékonyabban kommunikálni a fenntarthatósággal kapcsolatos híreket, tendenciákat, hogy széles körben hatást lehessen elérni?
Én hiszek a pozitív kommunikációban. Egy olyan pályázatnak például, mint az E.ON Energy Globe-díj, szerintem több jótékony hatása is lehet: az egyik legfontosabb a figyelemfelhívás, amely kézzelfogható és pozitív példákkal közelebb hozza a hétköznapi ember számára is, hogy mi fán terem az energiahatékonyság és a fenntarthatóság, és hogy mit nyerhetünk ezzel mi mindannyian. Azóta, hogy az E.ON felkért arra, hogy legyek ennek a fantasztikus nemzetközi díj hazai versenyének zsűritagja, még jobban elmélyedtem a témában és természetesen még közelebb érzem magamhoz. Jó tudni, hogy itthon is vannak nagyszerű ötletek és innovatív, jövőformáló megoldások ezen a területen.
Ha jó példákat látunk, mi, hétköznapi emberek is szívesebben kötünk a magunk szintjén kompromisszumokat, és szép lassan talán tudatosabban fogunk élni. Másodsorban fontosnak tartom, hogy legyenek sikertörténeteink. Díjazzuk azokat a kezdeményezéseket, amelyek már most előre gondolkodnak és újszerű megoldásokat tesznek le az asztalra. Mutassuk meg ezeket sok embernek, ezáltal ösztönözzük őket is további ötletek megvalósítására!
A díj közönségszavazása része már elindult, az Energy Globe hazai díjának elnyeréséhez, valamint az energiavilág „Oscar-díjaként” emlegetett nemzetközi versenyen való megmérettetéshez most ti is hozzásegíthetitek a versenyzőket!
