Sok tipp van arra, hogyan lehet minimalizálni a száraz kenyér felhalmozódást a háztartásban, nekem évek óta fagyasztás jön be, még anyámtól tanultam. Igaz, akkor kezdetleges volt a technikánk, a teljes veknik tettük a fagyasztóba azt kellett megvárni, hogy kiengedjen.
Egy jó ideje persze szeletelünk, de az sem mindig optimális, mert fontos, hogy még fagyosan is jól szét lehessen választani a szeleteket egymástól.
Amikor több nagyon összeragadt, akkor általában valami furcsa, Karate Kidet megszégyenítő mozdulattal választottam szét őket.
Amióta pedig gluténmentes konyhát is kell vinnem, még fontosabbá vált a jó fagyasztástechnika, mert általában egy kosszal szoktam több kenyeret/kalácsot, miegyebet megsütni előre és akkor nagyjából két hétig nincs rá gondom. A legegyszerűbb persze a zsömle, de az egy kicsit macerásabb recept, a kenyeret könnyebb összedobni.
Vasárnap este aztán megvilágosodtam és sikerült egy olyan technikát kitalálnom, amellyel aztán könnyedén szétválaszthatóak a szeletek és mindig csak annyit kell kivennünk, amennyit éppen fel szeretnénk használni.
A szeleteket úgy tettem egymás mellé egy fagyasztózacskóban, hogy éppen csak fedjék egymást kicsit. Itt most a fagyott állapotot láthatjátok, nem előre építem össze a rendszert, hanem szépen a zacskóban pakolgatom egymásra.
Itt látható:
Fontos: a fagyasztott kenyér akkor lesz a legjobb állagú, ha hagyjuk magától kiengedni. Ha reggel kell és ébredés után ez az első mozdulatunk, hogy kikapjuk a frigóból, akkor mire az asztalhoz érünk általában jó. Nyáron lehet tenni az ablakba a napra, télen a radiátorra. Tehetjük pirítóba is egy kis időre, de akkor figyelni kell, ha puha kenyeret akarunk. A mikrót szereti a legkevésbé, de persze oda is lehet tenni, csak akkor nagyon kell figyelni a teljesítmény és az idő beállítására, mert nagyon könnyen kiszárad.
A technika tesztelt, teljesen tökéletesen működik.
