Akkor tudtam, hogy biztosan kutyatulajdonosok leszünk, amikor három éve a nyaralásunkon a férjem és lányom madzagot kötöttek egy labdára és azt énekelték vendéglátónk kertjében: “Gömbi, a labdakutya”.
Meggyőzni nem kellett, a családban mindenki “kutyás”, és a férjemmel mindkettőnknek volt már korábban is négylábú társa. Életem hű kutyatársát az utcán találtam kiskamasz koromban és szerencsére elég hosszú élete volt velünk.  A bökkenő csak az volt, hogy a nagylányunknak annyi fajta allergiája van, hogy rizikósnak tűnt lakásba egy szőrös állatot telepíteni.

De szerencsére voltak, akik segítettek, és az úgynevezett hipoallergén kutyák között találtunk egy nekünk tetsző fajtát. Elveim szerint már az első kutyát is örökbefogadtuk volna, de túl nagy volt a tét. Rengeteget virrasztottam a megelőző években az allergiától szenvendő lányom mellett, nem akartam kockáztatni. Ez a fajta kutya itthon pedig “fajtamentésben” nem volt elérhető, így őt vásároltuk.

Sokszor akartam írni már arról, mennyiben változtatta meg az életmódunkat az első kutyánk érkezése, de most csak annyit mondok, ha egy kutya fajtaleírásánál minden helyen odaírják, hogy “sportos”, azt érdemes komolyan venni. De nem tett rosszat nekünk a váltás, kétszeresére, háromszorosára nőtt az idő, amit az erdőben töltünk. Busa fejű lagottónk egy jó lelkű, zabolázhatatlan és lefáraszthatatlan energiabomba.

Viszonylag hamar megfogalmazódott a második kutya gondolata is és ez akkor vált realitássá, amikor kiderül, hamarosan lesz egy kis kertrészünk. Illetve még annak volt nagy szerepe a döntésben, hogy hiába mentem sokat az első kutyánkkal, játszóhavert nagyon ritkán találtam neki.

Pont még a járvány és a lezárások előtt osztotta meg a gimis barátnőm egy fekete-torzonborz nyolc hónapos kiskutya fotóját, akire azonnal lecsaptam és a család sem állt ellen. Mostanra pedig az elmúlt majdnem három év kutyás létformája alatt az is kiderült, hogy szerencsére a nagylányomat a kutyaszőr pont nem zavarja, úgyhogy bátrabbak voltunk (nyilván sokkal többet találkoztunk a sajátunkon kívül is más kutyákkal, kutyásokkal). Megláttuk a képet és egy hét múlva már nálunk is volt “másodszülöttünk”, kilenc hónaposan. Az örökbefogadást intéző és bonyolító szervezetettel és az ideiglenes befogadókkal is nagyon-nagyon jó tapasztalataink voltak, engem megdöbbentett, mennyi munka van abban, míg egy kutya örökbefogadhatóvá válik. De a kicsi történetét még szerintem külön is megírom, mert csodaszép. A korát sem bántuk, a szobatisztaságig vezető rögös út most nem hiányzott a lakásban két kutyával, költözés előtt, így kaptunk egy jól tanítható, engedelmes, fene sem tudja miből összerakott, robbantott, jó lelkű kis keveréket. Az első pillanatban összehaverkodtak az első kutyánkkal és azóta elválaszthatatlanok. Most imádnivaló párost alkotnak, nincs olyan hely, ahova ne párhuzamosan feküdnének le, vagy ne úgy, hogy valamelyik testrészük épp egy kicsit összeérjen. Képeken láttam már ilyet, de élőben szinte minden pillanatban elmosolyodom, ha rájuk nézek. Nekünk kicsit a kutya lett a terápiánk a nehéz időkben is, én például minden nap külön szánok 20-30 percet arra, hogy dögönyözzem őket, rendbe tesz. Ahogy a férjem szokta mondani viccesen: kutya kell. Persze nyilván nem mindenkinek.

A karantén egyértelműen felszínre hozta a kutyatartási vágyat pont a kutyás előéletünk miatt elég sokan minket keresnek meg, hogy kutyát szeretnének, mit javasolnánk. Éppen ezért megkerestem a Morzsa Lakást, amelyiken keresztül mi fogadtuk örökbe a kicsit, hogy pár kérdésemre válaszolva tisztázzuk, mikor jó ötlet kutyát örökbefogani most karantén idején és mikor nem. Az ő csapatuk válaszolt végül a kérdéseimre. 

– Milyen szempontokat gondoljon át valaki, akire rátört a vágy itt, a karanténban, hogy kiskutyát szeretne?

  • Ha valakiben frissen születik meg az ötlet, és előtte nem igazán foglalkoztatta a kutyázás gondolata, akkor inkább ne fogadjon most örökbe kutyát. Egy kutyát magunkhoz venni sosem lehet impulzív döntés, ez egy tizenévig tartó vállalás. Jóban-rosszban.  Ha mindenképpen kiskutyát szeretnénk gondoljuk át azt is, mivel jár egy kölyök kutya. A kölykök még rágnak, nem szobatiszták, örökbefogadás esetén ivartalanítási kötelezettség van, kölyökkori oltási sor, mindent, de tényleg mindent meg kell tanítani neki. Kutyaovi, kutyasuli, rendszeres foglalkozás, lemozgatás – ez is mind ajánlott. Továbbá mindenképp végig kell gondolni, hogy a járványhelyzet, illetve a gazdasági válság mennyiben érinti a megélhetésünket. A kutyavállalás anyagi kérdés is. Viszont ha ez egy régóta dédelgetett terv volt, akár ki is használhatjuk az ölünkbe pottyant időt.

– Honnan NE vegyünk kutyát, mi az, ami gyanús?

  • Apróhirdetős oldalak pártízezer forintos kutyái, a piacokon dobozokból árult, oltatlan kölykök mind “szaporítók” kutyái. Tőlük vásárolva az ember közvetlenül az utódok folyamatos létrehozására tartott kutyák kizsigerelését támogatja. Ugyanez igaz a nem kívánt almokra, ahol némi támogatásért, oltások áráért lehet vinni a kölyköket. Ha mindenképpen van kedvenc fajtánk és kölyköt szeretnénk, tájékozódjunk a tenyésztőkről. Nem lesz olcsó, de egy pedigrés kutya ára pár-százezer forint, ezt el kell fogadni . Ezek az almok azonban sokszor évekre előre le vannak kötve. Legkönnyebben onnan ismerhető fel a szaporító, hogy azonnal elhozható a kutya, nem adnak hozzá oltási könyvet (ritkán van, nincs féreghajtva), nincsenek meg a szűréseik (ezek sok tízezerbe kerülnek kutyánként), a törzskönyvről nem is beszélve.

 

– Mit lehet tudni a kutya-örökbefogadós oldalakról, hogy működnek, hány ember dolgozik azon, míg egy elhagyott és sokszor rossz állapotban lévő kutyából, “szalonképes” örökbeadható kutya lesz? 

  • A menhelyen lévő kutyák általában rehabilitációra szorulnak. Egy kutya sem adható ki azonnal. Eleve van egy két hetes karantén idő, amikor megfigyelik a kutyát, elkezdik az oltási sorát, megnézik, van-e valamilyen lappangó, esetleg fertőző betegsége. Ha van, ezt kezeltetik.  Minden kutya, aki menhelyre kerül, sérül, ez a két hetes karantén arra is jó, hogy a kutya megnyugodjon, de onnan még messze az örökbeadhatóság. Szerencsés esetben, a menhely vannak ideiglenes befogadói, ebben az esetben a kutya/cica családban élhet, családban tanul meg újra bízni az emberekben, az együttélés szabályait, a lakásban élést. Ha nincs önkéntes ideiglenes befogadó,  akkor remélhetően vannak önkéntes sétáltatók. A kenneles kutyáknak ez öröm, végre kimozdulhatnak. Egy gazdásodásig hosszú az idő, hiába van egy remek kutyánk, ha láthatatlan. Jó esetben van egy jó fotós aki lemegy és vállalja a kutyák fotózását, egy jó szöveg és egy jó kép adja el a kutyát. Jellemzően optimálisan 3-4 önkéntes “munkája van egy kutyában”, aki esetleg még némi rehabilitációra is szorul. De a legtöbb esetben ez inkább 1-2 önkéntest jelent (vannak olyan menhelyek amelyeknek egyáltalán nincs önkéntes segítsége).

– Mennyi egy ilyen kutyus “rezsije” (mennyi pénzt tesznek bele az önkéntesek, mennyi jön vissza)?

  • Az állatvédő szervezetek támogatók, örökbefogadók adományaiból tartják fenn magukat. Aki szervezeti keretek között működik, az 2 év után már felajánlott adó 1%-ok gyűjthet, ez jelentős segítség. Ezért is annyira fontos az adó 1%-nak felajánlása. Egy bármilyen talált kutya alap orvosi költsége tesztekkel, oltásokkal, féreghajtással, ivartalanítással több tízezer forint, ha balesetes, ez a százezres nagyságrendet is elérheti. Jellemzően mindig több kiadással jár egy kutya, mint amennyi befolyik. Az örökbefogadási díjak jelképes hozzájárulások, ugyanis a legtöbb kutyára ezeknek a sokszorosát elköltik a szervezetek, mire gazdihoz adják őket.

– Mi a teendő, milyen levelet írjunk, ha megtetszik egy kutyus?

  • Az örökbeadók a részletes leveleket szeretik, de főleg a kutyatartásra irányuló információkat fogják megkérdezni. Fontos az érdeklődő lakhelye, életkörülményei, az, hogy az érdeklődő kinti és/vagy benti tartással szeretne-e örökbefogadni. Ismerni kell a napirendjét, munkaidejét azért, hogy mennyire illeszthető bele egy kutya a mindennapokba. Kérdés, van-e másik állat a háztartásban, azok koráról, neméről, esetleg természetéről kell némi infó. Esetleg pár mondat arról, hogy miért éppen azt a kutyát szeretné, aki miatt levelet írt.  Sok szervezet kérdőívvel dolgozik, de egy pár levélváltásból is sok minden kiderül.

– Van-e próbaidő?

  • Szervezetenként eltérő, a legtöbb helyen van, 2-4 hét.

– Miért jó ideiglenes gazdinak lenni?

  •  Ideiglenes befogadónak lenni csodálatos dolog. Nincs annál szebb érzés a világon, amikor egy kutyának mi adhatjuk vissza a bizalmát. Igen, végül örökbe kell adni, de a szervezetek nagyon figyelnek az örökbeadásnál, hogy a megfelelő családot találják meg annak a kutyának aki már volt kóbor, vagy sosem ismerte a családban élést. Ezért is annyira szigorúak az örökbefogadási feltételek, hiszen már csak a legjobbat szeretnék annak a kutyának, akit sikerült megmenteni. Erről órákat mesélhetne bármelyik ideiglenes gazdi. #idiznijó és kész. :). DE! Az ideiglenes befogadás a kutyáról szól, a célja, hogy a kutyának legyen jó! Ezért ideiglenes befogadásba is csak az kezdjen, aki gazdisodásig vigyáz rá. Az ideiglenes befogadásnál is igyekszünk a befogadóhoz passzoló kutyát találni. Az ideilenes befogadás nem próbaüzem, hogy kipróbálom magam, mert az a kutyának egy törés, ha több ideiglenes befogadó között kell mozgatni, ha találunk átvevő ideiglenes befogadót, ha nem akkor visszakerül a kennelbe. Ez nagyon nehéz nekik. Ezért csak akkor legyél ideiglenes befogadó, ha gazdisodásig tudod vállalni, ami egy nagyszerű dolog.

– Miben más egy mentett kutya, mire kell jobban figyelni? 

  • A legtöbb mentett kutya teljesen olyan, mint a nem mentett. Vagy azért, mert stabilabb idegrendszerűek vagy mert nagyon hatékonyan sikerült őket rehabilitálni. Néhányukon persze hagyhatott nyomot a gazdátlan múlt, például a bántalmazott, sokat kóborolt, szocializációs hiányos kutyákon, de a cél mindannyiuk esetében az lenne, hogy gazdis kutyaként minél hamarabb olyan életet élhessenek, amilyet megérdemelnek.

Az interjúhoz saját tapasztalatból még hozzátennék pár dolgot.

Az örökbefogadással foglalkozó szervezetek oldalai már egyre profibbak. Általában pontos leírást olvashatunk az éppen örökbefogadható kutyákról és érdemes a sorok között olvasni. Nekem például hiába tetszett nagyon korábban egy másik kis robbantott jószág, a leírásában ott volt, inkább kanapékutya, a nagy séták nem hozzák lázba. Energiabomba első kutyánk mellé vélhetően nem lett volna jó választás. A mostani második kutyusunknak gazdikereső szövegében viszont kifejezetten aktív családot kerestek neki. Szegény, mondjuk alig bírja tartani néha a lépést az izmoktól duzzadó sportkutyánkkal, és egy kiadósabb erdei séta után leragadnak a kis szemei a az immár tíz hónapos kis “baba” kutyának. (Ismerünk titkos helyeket és oda visszük futni őket, mert különben nem bírnánk megmaradni a lakásban.)

A másik fontos helyzet az, hogy most speciális helyzetben vagyunk, azok, akik mondjuk kutyán gondolkodnak, gondolkodhatnak, jellemzően elég sokat vannak otthon. De fontos a döntés előtt mindenképpen belegondolni abba, illetve a választásnál szem előtt kell tartani azt is, hogy hogyan változnak a szokások, ha megszűnik a kijárási korlátozás.
Mennyit lesz egyedül a kutya? Ki tudja levinni sétálni? Akkor is tudunk-e majd eleget menni, foglalkozni vele? Soha ne a gyerek kedvéért fogadjunk örökbe, mert unatkozik, mert nagyon akarja már legalább két hete mondja stb. A gyerekek ráunnak, nem a gyerek dolga a kutyával foglalkozni, az a család dolga, gondoljuk át a család életébe mennyire fér bele. A kutya nagyon hasonló egy gyerekhez, csak nem tudja elmondani mit szeretne , nekünk kell az ő hullámhosszára hangolódnunk, hogy mindeninek boldogság legyen az új családtag.

És ha a válaszok megnyugtatóak, akkor mindenképpen érdemes belevágni, hiszen csodás társak, de ha bizonytalanok vagyunk, akkor vegyük le a témát a napirendről.