Nem olyan régen bejött Magyarországra az egyik kedvenc divatmárkám. Igen, végül is azért mert Ökoanyu vagyok, azért ilyenem is lehet, nem kizárólag natúr gyolcsban járok.
A két kedvenc nadrágom is tőlük van, az egyik egy farmer, amit nagyjából öt éve vettem egy túrkálóban – tehát már valaki gyepálta előttem – de mai napig semmi baja, pedig rendszeresen hordom. Plusz a szabása is egészen zseniális. Tehát örültem tényleg és azt tervezgettem, ha vége ennek a pénzügyi szempontból rettenetesen hosszú augusztusnak. Aztán egy sajtóközleményben olvastam, hogy sajnos egyáltalán nem jó fejek, A Greenpeace idei felmérése szerint a cég egyik beszállítója Indonéziában olyan méregkoktélt ereszt a trópusi környezetbe az üzeméből, amely a kolontári katasztrófában kiömlő vörösiszapnál 10-szer maróbb, 14-es pH-értékkel bír. A lúgon túl számos más mérgező anyag, mint a hormonkárosító nonilfenol és mérgező antimon is kimutathatóak voltak a helyi édesvizekbe akadály nélkül jutó szennyvízben. Ezeknek a folyóknak és tavaknak a szennyezettsége több millió ember ivóvizét és megélhetését veszélyezteti.
(Forrás: Greenpeace)
Nyeltem egyet amikor ezt olvastam, de úgy döntöttem, rendben, akkor a részemről bojkott. Nyilván hősies elhatározásomtól nem fognak csődbe menni, de az én lelkemnek biztosan jobb.
Épp az után a hír után találtam rá erre a másik blogbejegyzésre.
Eddig sem voltak illúzióim azzal kapcsolatban, milyen körülmények között készülnek a fast fashion ruhák, de a Journeyman Pictures filmje két másik márkát tettek nálam fekete listára amikor megláttam azt a képet, amit most a bejegyzésbe is beillesztettem.
Tudom, hogy ez szinte „zöld közhelynek” számít, de tényleg minden egyes vásárlásunkkal szavazunk és nagyon nem mindegy, hogy mire.
