Pár hete úton voltam és nagyon megéheztem, eltaktikáztam, tudtam, hogy csak estefele fogok normális kaja közelébe jutni. Csak egy szűk árukészletű kisbolt akadt az utamba, ami nem adott túl sok választási lehetőséget. De miután tanítani mentem, valamit ennem kellett, ha nem akartam nyílt színen összezuttyanni. Gyakorlatilag semmi olyan élelmiszert nem találtam, amibe ne tudtam volna belekötni. Vagy olyan adalék volt benne, amit évek óta nagy ívben kerülök, vagy a gyártása ütközött erkölcsi, etikai problémákba. Végül miután nem akartam felfordulni az éhségtől muszáj volt kompromisszumot kötnöm.

Hasonlóképpen vagyok jó ideje a fast fashion ruhákkal is. Ha meglátom, hogy hol készült, sok esetben ismerve a hátteret, nem igazán fűlik a fogam levenni a polcról. Persze egészen pontosan nem tudom mindenről, hogy milyen körülmények között készül, de jó pár helyről azért vannak pontos információk.

 A Vice News riporterei most a kambodzsai ruhagyárak és a bennük dolgozó nők helyzetének mentek utána egy rövid, viszont elég kemény riportfilmben.

ruhagyar.jpg
2008 óta egy program keretében a prostituáltak bizonyos „javító átképzés” után ruhagyárakban dolgozhatnak a létfenntartáshoz éppen csak elegendő pénzért. Ehhez az átképzéshez Kambodzsa 660 millió dollárt kapott az Amerikai Egyesült Államoktól. Amióta működik a program, nagyjából fél millió prostituáltat képeztek át ruhagyári munkásnak.

A kambodzsai gazdaság jelentős részét teszi ki a könnyűipar. Az átképzett gyári munkások heti hat nap munkával havi 80 dollárt keresnek, amiből alig lehet megélni egy hónapban. A legrosszabb szállás is 40 dollárba kerül, az étkezés még épp talán kijön ebből a pénzből, de ha beteg a gyerek, akkor gyógyszert venni már nem tudnak neki.

A munkások sokáig nem mertek tiltakozni, de mostanra mindennapossá váltak a sokszor erőszakba fajuló tömegtüntetések. A Vice News riportere a főváros egyik ilyen gyárának tüntetésére ment el és végül az ott dolgozó nők segítségével még az épületbe is bejutott. A gyárban itthon is kapható világmárkák termékeit, illetve csomagolóanyagait találták.

A riportban megszólaló nők egyöntetűen azt mondják, inkább visszamennének prostituáltnak, mint, hogy a a gyárban dolgozzanak, mert ennél még az is jobb és kereset is több.