Végre egy kutatás, ami nekem is reményt ad. Talán valóban érzékelhető egyfajta elmozdulás a tudatosság irányába, derült ki egy kutatásból, melyet a Konsilo Kft. szervezett. Több mint kilencszáz család töltötte ki a kérdőívüket, mindenféle gyereknevelési, családszervezési kérdéssel kapcsolatban, azokból az eredményekből szemezgettem, amelyek érintik a környezettudatosság témáját.
Rendszeresen azt kérdezik tőlem, mi értelme ennek az egésznek, ugyan már, a világ megy a maga útján, oké, oké, az nem biztos, hogy ez lenne a legjobb irány, de mit változtat ezen az, ha elolvasom a címkéket, ha szelektíven gyűjtöm a szemetet, ha próbálom a gyerekemet előbb a szabadba kergetni, mint a kütyü elé ültetni és úgy általában a felelős, környezettudatos szemléletre nevelni.
A kutatásból az derül ki, hogy úgy látszik, a családokban már elindult valamiféle változás és nekem ez valós reményt ad, hogy nem teljesen hiábavaló, hogy néha ezerszer és ezer egyedszer is elmondom ugyanazokat a dolgokat, amiket fontosnak tartok.
Szerintem ünnepelni lehet azt az adatot, hogy igen erősen megjelenik az az igény és remélem a cselekvés szintjén is tapasztalható szemléletváltás is, hogy fontos a gyerekeket a környezettudatosság irányába terelgetni.
Szintén örvendetes, hogy szemponttá vált odafigyelni arra, hogy mit esznek a gyerekek.
Összességében talán nehéz összehasonlítani azzal, hogy mi volt régen, plusz a fene se tudja, hogy a mi immunrendszerünk milyen állapotban van és esetleg milyenben lehetne, ezeket még idő és térugrással sem lehetne kitotózni, de tény, hogy valami már azért átment a témával kapcsolatban a köztudatba és első lépésnek ez is jó.
A következő elemnél amit kiemelnék, már a kérdésfelvetésnek is örültem, ritka megközelítés, de nagyon fontos. Sokszor könnyebb azokat a megoldásokat választani, amelyek éppen leghatékonyabbnak tűnnek, de érdemes átgondolni a hosszabb távú hatásokat is. Legyen szó élelmiszerről, tisztítószerről, gyerekjátékról. Úgy fest, ebben a kérdésben is kezd előtérbe kerülni a tudatosság.
Számomra kicsit meglepő,de jó hír, hogy azért a szülők nincsenek totálisan ráparázva a tökéletes szülőképre és babarózsaszín habcsókvilágra, ami azért ömlik a médiából. Bevallom, én sem az az anyuka vagyok, aki három napig rosszul alszik a bűntudattól, ha szoftos migrénje okán nem volt kiugróan boldog, amikor egy csapat gyerek egy dobszerkót próbált beüzemelni a nagyszobában.
Mondjuk, ha valamivel amúgy is ki lehet kergetni a világból, az a nem is tudom ki által kitalált, és módszeresen üzemben tartott úgynevezett „szaranyaság” intézménye. Legón térdepeltetném hét nap hét éjjel, aki ezt az alapgondolatot és ezt a kifejezést bevitte az anyai tudatalattikba.
A természetes anyagok előtérbe kerülése is jó tendencia:
Egy eredmény van, amivel nehezebben tudok azonosulni, az pedig a kütyühasználat. Szerintem nem lenne törvényszerű, hogy minden kicsi hamarabb találkozzon velük, ebben a kérdésben szigorúbb vagyok. A saját lányomon látom, hogy egy ötévesnek az a dolga, hogy órákon keresztül szaladjon bele a világba. Szétrobban az energiától, ahogy a nagy könyvben meg van írva, teret kell neki engedni szerintem amennyire csak lehet.
Azért az eredményekkel óvatosan kell bánni: a kutatás bizonyára nem reprezentatív a teljes magyar lakosságra nézve, hiszen a Sportarénában rendezett KidExpo eddigi és idei látogatói célközönsége körében készült. Elsősorban tehát fővárosi és közép-magyarországi családok körében, akik aktívan érdeklődnek a modern gyereknevelés iránt, valamint bátran veszik igénybe az ehhez kapható szakmai segítséget is.
