Egy átlagos magyar háztartás 150 liter vizet használ el naponta. Bár ezzel a számmal nagyjából a középmezőnyben vagyunk a világon, de még így leírva is nagyon sok, érdemes tehát pár dolgon változtatnunk.
Családi életünk egyik olyan jelenete, amin akárhányszor hangosan felröhögök, ha eszembe jut, az az, amikor egyszer lelkesen mondtam a férjemnek, hogy abban a kis kancsóban, amibe most épp a limonádét készül beletölteni, egész nap gyűjtöttem a szürke vizet! (Rém büszke voltam magamra, nyilván.)
Ő rám mosolygott, szemében egyértelműen látszott a az elismerés és a csodálat apró szikrái, majd a kis kancsóban lévő vizet kiöntötte a lefolyóba, a kancsót pedig alaposan elöblítette.
Én leforrázva, megsemmisülve álltam, ő pedig egyáltalán nem értette, hogy miért omlott bennem össze egy világ. Én pedig megértettem, hogy neki gőze sincs arról, mi is az a szürke víz.
Jó, az igaz, hogy én is az incidens előtt pár héttel tanultam, de gondoltam, nála ez már biztosan beépült tudás.
Nade. Ha már itt tartunk, mi is az a szürke víz? Amikor először olvastam róla, azt mondtam, ennyi mindenre már nem bírok figyelni, kiesik az általam belátható és betartható dolgok köréből.
Amióta viszont tudom, hogy mi az a szürke víz egyre jobban bosszant, ha kihasználatlanul marad. Az „elöblítek egy poharat” után a mosogatóba lefolyó, gyakorlatilag tiszta víz, a gyerek fürdése után a kádban maradó, egy élő csöppnyit szappanos víz, a vízforraló alján lötyögő, kicsit fáradt víz, a kézmosás után lefolyó víz. Na, ez mind a szürke víz, ami egy csomó mindenre még mindig jó. Meginni ugyan már nem lehet, de például öntözéshez, kocsimosáshoz kiváló lehet. Persze észnél kell lenni, az egyszeri túlbuzgóság romlásba döntött engem is, amikor gyors egymásutánban küldtem a halálba kettő, a konyhapulton hesszelő korallvirágot. Ugyanis a gyerek kulacsának alján lifegő kis maradék víz mindig szegény, nyomorult virágon végezte. Mindig ugyanazon. Ki is purcant hamar. Azóta azért szervezettebb vagyok, Nyáron, nap közben rögtön kis locsolókannába gyűjtöm a szürke vizet, amit aztán este boldogan borítok az erkélyen mosolyogó paradicsomokra.
De a szürke víz agyi feldolgozása, és napi rutinomba való beépítése nem volt elég, ahogy egyre többet olvastam, újabb misztikus vizek jöttek elém. Legalábbis akkor még így gondoltam, egyáltalán nem misztikus persze, csak tény, hogy ritkán gondolunk bele abba, hogy egy-egy termék előállításához, majd a rendeltetési helyre való szállításhoz mennyi vízre volt szükség. Ez a virtuális víz. Itt már végképp kiakadt a méregzöld-mérőm, hogy na, most akkor tényleg az lenne a feladat, hogy gondoljak bele abba, hogy mennyi vizet használtak fel egy adott termék gyártásakor? Jó, be kell valljam, ez már nem megy napi szinten, csak azt tudom, hogy mi az, amihez extrém sokat.
A nagyságrendek belövéséhez nekem sokat segített az az interaktív infografika, amely bemutatja, hogy hogyan is használódik el 15 000 (!!!!!!!) liter víz egy kiló csont nélküli marhahús előállításnál. Engem sokkolt.
Persze a virtuális víz virtuális elképzelésén túl vannak egyszerűbb dolgok is, amelyekkel otthon tudunk kicsit jobban figyelni a vízfogyasztásunkra.
Az egyik kedvencem ebben a műfajban a már nevében is vicces perlátor. Ez gyakorlatilag egy picike, szűrő -szerű cucc, amelyet könnyedén be tudunk szerelni a csapba. Levegővel keveri a vizet, melyből így sokkal kevesebbet fogyasztunk. Használatukkal 60-75-85% vízmegtakarítás érhető el. Pár száz forintos kis készség, zöld boltokban kapható.
Azzal is csökkenthetjük a vízfogyasztásunkat, ha tényleg okosan zuhanyozunk, mert hát ugye a kádban fürdést mindenképpen jó lenne leváltani, innen indulunk de az sem mindegy, hogy hogyan.
Az szerintem alapvetően disznóság, hogy tényleg mindenre rátelepül azonnal az ipar. Lehet például kapni olyan kis vízálló órácskát, amelyet a zuhany alatt is használhatunk és méri az öt perces időt, ami vízfogyasztás szempontjából még éppen optimális. Sőt, olyan kis kütyüke is van, amit a lefolyóhoz lehet tapasztani a kád aljára és mosolygó jelet mutat, ha elég sebesre sikerült a tusolásunk. Szerintem ez azért egyszerűbb ügy, kütyük nélkül, magunktól is meg tudjuk oldani, legalábbis én nagyon bízom benne. A lényeg, hogy ne folyassuk magunkra feleslegesen hosszan a vizet és kész. Ó, hát igen, nekem is jól esik, télen a hidegben a jó kis meleg víz, nyáron a hűvös. Ha nagyon vágyom rá, megbeszélem magammal, hogy egy egészen kicsikét lehet folyatni és akkor adtam a jó érzésnek is de ez tényleg nagyon rövid idő.
Amikor először elmerültem a vízfogyasztás csökkentésének rejtelmeiben, a legjobb hír, amivel találkoztam, az volt, hogy a mosogatógép sokkal takarékosabb a kézi mosogatásnál. Persze ha egy tál álló hideg vízben lötybölném az edényeket, az lekörözné a gépet, de ezt már én sem vállalom, főleg, hogy egy csomó mindennel békében élek, de a rendszeres mosogatással a világból ki lehet kergetni. Vállalom.
