Tegnap rám tört a lendület és befejeztem a hónapok óta halogatott bútorfrissítési projektemet.
De mostanra gyereknek is voltak ötletei, azt találta ki, hogy az ő széke is legyen szép kék. Pont annyi festékem volt még, hogy belefért, csak előbb le kellett róla masszírozni két matricát, amelyek már jól bele is szervültek a szék támlájába.
Van egy jól bevált receptem, a vicc csak az volt, hogy ott kint a konyhában, fél lábbal a festékes bödönben elfelejtettem a korábban bevált receptet, annyi volt meg, hogy olaj az van benne.
Egy löttyintésnyi vízhez ugyanennyi olajat tettem végül hirtelen felindulásomban és mondtam a gyereknek: bő vízzel tunkolja csak bátran, aztán a szivacs dörzsölős részével dörzsölgesse.
A tunkolásig jó volt, de a leszedéshez már én is kellettem. Kicsit kellett kapirgálni, de igazából nagyon könnyen lejött ezzel technikával.
Aztán megnéztem a korábbi receptemet, ott csak olajjal dolgoztam és éjszakára bekentem, másnap lehúztam a matricákat mint a paradicsom héját a forró víz után.
Íme a képes dokumentáció, sajnos csak későn kaptam észbe, hogy ezt jó lenne feltenni a blogba – főleg, hogy működik is – ezért az egyik matrica már nincs is a képen és a másik is félig lejött már, de ott voltak becsszó:
