Jártamban keltemben vettem pár csokor levendulát, az erkélyen szárogattam őket. Az egyik legádázabb ellenségem ugyanis az úgynevezett „szekrényszag”. Hiába szeretném, hogy legyen itthon mindig friss ágynemű, ha egyszer nem lesz friss, mert olyan idióta szekrényszaga lesz. Egy ideje már bőszen gyűjtöm és dobálom a szekrénybe a kis levendula párnácskákat, az segít.
Varrni továbbra sem tudok, bár most majdnem rávettem magam, csak előbb támadt egy megúszósabb ötletem, amit ráadásul a lányommal közösen is tudtunk csinálni, úgyhogy a kisebb ellenállás irányában indultam és így lettek nagyon vicces, gyors és egyben “újrahasznos” kis levendulalabdacsaim.
Valami elaggott pólót indultam keresni, de semmi jót nem találtam és így akadtak a kezembe a harisnyák. Na, persze, először abból sem találtam olyat, amin épp szalad a szem – és az vajon hogy van, hogy amikor rohanok valahova és nagyon kellene, akkor meg csak lyukas akad a kezembe???- szóval, csak ilyen kis fél pár nejlonos térdharisnyákat találtam, ezek viszont tökéletesen megfeleltek a célnak.
Nagy varázslás nem volt, a szárított, lemorzsolt levendulát belelapátoltuk a „harisnyazokniba”, amikor elég volt, akkor ott megkötöttem a harisnyát, az új szakaszra kötöttem egy újabb csomót és amikor ez is megtelt, ennek a másik végét is becsomóztam.
Ez ne az a csiribirzabszalma megoldás, inkább praktikusnak mondanám, de a szekrény és az ágyneműtartó mélyére egyszerűen tökéletes megoldás és még varrni sem kell.
Azért mutatom az egyik kedves olvasóm, Mária csodaszép megoldását is, ehhez még nőnöm kell:
