Tegnap, amikor pakoltam ki a bevásárlásból a cuccokat, két dolog járt a fejemben: hogy mennyire erős a bennem élő vészhelyzeti ösztön: olyan rutinosan cselekszem hideg fejjel, mintha valahol kódolva lennének bennem ezek a mozdulatok, másrészt azon, hogy álmomban nem gondoltam volna, hogy az még az én életemben, ilyen hamar szembesülni fogok a mostanihoz hasonló helyzetekkel.

Nem pánikolok, csak figyelek, nézem a tendenciákat, józanul mérlegelek, döntök. Ezek közé a döntéseim közé tartozik az is, hogy tegnap dél körül felvetettem a férjemnek:  tartsuk itthon a lányokat, ezt látom most felelős döntésnek.
(Arról, hogy szülőként mit érdemes erről a témáról tudni, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány oldalán találhattok egy jó összefoglalást.)
Ő is azonnal egyetértett, és miután szabadúszó vagyok, hozzászoktam az elmúlt tíz év alatt a gyerekkel-gyerekekkel eltöltöltött, akár feszesebb munkanapokhoz is azonnal előkészítettem a terepet: bevásárlás, munkák ütemezése, teendők átszervezése. Mire mindenki hazaért, szerencsére a férjem munkahelyén is kihirdették a home office-t, ami ebben az esetben mindenképpen baráti, mert nem csak az egyik szülő birkózik otthon az aprónéppel, miközben próbálja eljátszani a felelős, komoly munkavállaló szerepét, egyik kezében zoknibábbal másikban  krumplinyomdával. 

Persze a helyzetet a lányokkal is át kellett beszélni úgy, hogy senki ne ijedjen meg és mindenki a helyén tudja kezelni a dolgot. Fontos, hogy ebben az esetben is igaz: a kicsik szinte bárhol belefuthatnak olyan kép tartalmakba, amik szorongást kelthetnek bennük. Maszkos emberek, karantén, kórházi képek. Ahol csak ráhatásunk lehet, semmiképpen ne hagyjuk őket egyedül különböző képernyők előtt, mert nem tudhatjuk, milyen képeket láthatnak. Nem kell persze ezt túlmisztifikálni, annyi a lényeg, hogy nyíltan, őszintén, korosztályuknak megfelelő szavakkal mondjuk, el, mi most a helyzet. Valami alaktalan, megfoghatatlan dologtól mindig jobban lehet félni, mint konkrét dolgoktól. Ráadásul ha hozzávesszük, hogy már a magyar kisgyerekeknél is felfedezhető a klímaszorongás érdemes szülőként odafigyelnünk a kommunikációra, hogy ne fokozzuk bennük ezeket az érzéseket.

A gyerekek is sokat hallanak a koronavírusról, a betegségről szóló hírek uralják a médiát és a közösségi médiát. Érdemes beszélgetni velük a témáról. Íme néhány tipp az UNICEF-től, hogy miként tegyük: 

  1. a) Hallgassuk meg őket. Valóban szeretne-e a gyermek erről a témáról beszélni? Teremtsünk olyan légkört, amelyben nyugodtan felteheti kérdéseit, és hagyjuk meg neki a kezdeményezést.
  2. b) Ragaszkodjunk a tényekhez. Fontos, hogy legyünk őszinték a gyermekekhez. Magyarországon jelenleg alacsony a megbetegedés kockázata, főleg a halálos megbetegedésé.
  3. c) Beszéljünk a lehetőségekről. Fontos, hogy elmondjuk a gyerekeknek, mit tehetnek ők a megbetegedés ellen, például takarják el a szájukat köhögés és tüsszentés esetén, valamint gyakran mossanak kezet meleg vízzel és szappannal.
  4. d) Legyünk tudatosak. A gyerekek fogékonyak átvenni a felnőttek véleményét, reakcióit, így fontos, hogy mindig maradjunk nyugodtak és higgadtak, valamint kövessük a híreket, és a megfelelő helyről informálódjunk az eseményekről.
  5. e) Figyeljünk a hatóságok útmutatásaira.