Valahogy a látóterünkbe került az úgynevezett „csokis méz”. Nem pontosan értettem, mit akart a költő, amikor megálmodta, de nem kell mindig mindent érteni, erre is rájöttem. A lányom szerette, módjával, tehát gondolhatjuk azt, hogy ez az ökogyerek nutellája vasárnap reggelente. Most kicsit látom magam előtt, hogy fog ezért utálni kamaszkorában, de most még vállalom, elég lesz majd akkor megbánnom.

Izgatta a fantáziámat, aztán persze nincs ebben sem semmi igazán nagy trükk, a hozzávalók között kizárólag méz és csokoládé szerepel.

Így aztán egy verőfényes vasárnap reggelen, gondoltam készítek egy kis adagot.

Hozzávalók:

  • 250 gramm méz
  • 3 kocka jó minőségű fekete csokoládé

A csokit vízgőz felett felolvasztottam és hozzákevertem a mézhez.

A lányom szerint finomabb lett, mint a szuper, kézműves termék és az előállítása is jóval pénztárca-barátabb, még így is, hogy igazán jó minőségű, fekete csokit tettem bele.