A dinnye vásárlás vékony jég. Lehet szaglászni, kopogtatni, de lássuk be: lutri. Idén eddig nagyon jó szériánk volt, de most kifogtunk egy se íze, se bűze versenyzőt. Nézegettem, de sehogyan sem volt szívem kidobni.
Itt jött jól több évnyi gasztro-rovat vezetés, mert beugrott, hogy volt egy finomság, amit mindig ki akartam próbálni. Ez pedig a granita, vagy kevésbé egzotikus nevén: jégkása.
A receptleírás egyedi lesz, már csak azért is, mert azt aztán nagyon nehéz belőni, hogy netto tömeget nézve kinek mennyi dinnyebél áll rendelkezésre.
Én azt csináltam, hogy kikockáztam a dinnyebelet, kimagoztam és botmixerrel pürésítettem.
Egyszerűbb amúgy pépesítés után átszűrni és úgy megszabadulni a magoktól, legközelebb majd én is így csinálom.
Ha kész a pép, én nemes egyszerűséggel utána ízesítettem egy kis mézzel, cukorral, citromlével és egy kevéske vízzel, hogy ne legyen olyan sűrű.
Az arányokkal úgy számolnék, hogy nagyjából egy kilogramm dinnyebélhez egy dl víz ment.
A cukor-citrom arány pedig egyrészt ízlés dolga, másrészt nagyban függ az eredeti dinnye ízétől. Kóstolgatás segítségével igyekeztem eltalálni a jó arányt.
Citrom helyett próbálhatjuk még lime-al, nagyon jól harmonizál az ízé a dinnyével, illetve tehetünk a léhez mentaleveleket is, amit tálalás előtt veszünk ki a granitából.
A kész “szötyőt” egy fémedénybe töltöttem és betettem a mélyhűtőbe.
Óránként ránéztem, és egy villával átkevertem, hogy ne egy tömbbe fagyjon meg.
Mondjuk a végén mégis egy tömbbe fagyott meg, de erre volt jó a fagyiskanál, amivel szép kásásra tudtam kikapirgálni a tálkából.
Aki nem tudja elképzelni a folyamatot annak álljon itt Mautner Zsófi részletes videója segítségül:
Miután mindenki boldogan lefetyelve többször repetázott belőle, azt kell gondoljam, jól sikerült és bevallom így a végén: én is imádtam.
Természetesen finom dinnyéből is készülhet, de dinnyementésre is kiváló.
