Ökoanyu évösszegzés 2021
Sokszor terveztem összegezni az évet az Ökoanyu különböző felületein, de aztán valahogy soha nem jött eddig össze. Mire újra és újra végiggondoltam, arra jutottam, hogy úgyis mindenről írok év közben, tehát nem is biztos, hogy szükség van külön összesítésre.
Idén először viszont másként érzek. Annyira sűrű lett az elmúlt évem, hogy most fordítva van: azt érzem, nem is tudok új fejezetet nyitni, amíg össze nem foglalom a sokakat hullámvasútra ültető 2021-et.
A kronológia sosem voltam erősségem, szóval azt nem ígérem, hogy a dátumok pontosak lesznek és szinte biztos, hogy sok dolog ki is fog maradni, de megpróbálom legalább nagy vonalakban.
Zöld közösségéíptés
Az év már a TedxDanubia Countdown egy alprogramjának koordinálásával indult.
Ez pedig Action Circles.
A programról több helyen is írtam bővebben, ITT, ITT és ITT tudtok olvasni róla.
Röviden talán úgy lehet összefoglalni, hogy a fenntarthatósághoz kapcsolódó hazai kezdeményezéseket, embereket igyekezett összekapcsolni a program, függetlenül attól, hogy ki hol tart a saját programjával, ötletével, kezdeményezsével. Így tényleg bárki be tudott csatlakozni, aki úgy érezte, tenni szeretne valamit.
Nagyon érdekes volt a programban, hogy maga az alapötlet működött, valójában bármeddig tudtunk volna újabb és újabb webinárokat, tudásmegosztó alkalmakat kitalálni magunknak. Szuper program volt és mi tölthettük meg tartalommal. Bízom benne, hogy résztvevők is tudtak sok értéket magukkal vinni.
Őszi színház koneferncia
Még szinte le sem zártuk ezt a programot, már rá is fordultunk a szeptember 20-i nagy konferenciánk szervezésére, majd később kommunikációjára. Minden várakozást felülmúlóan izgalmas, inspiráló és szerintem értékes munka volt, ugyanakkor ugyanennyire nehéz és megterhelő is sokszor.
Talán a legjobban az mutatja rá a finis előtti intenzitást, hogy a konferenciát megelőző két hétre már csak úgy emlékszem, mintha egy nap lett volna.
A torkomban dobogott a szívem, amikor teleplakátoltuk a várost. Bár a saját kommunikációm esetében nem élek ilyen erős vizuális hatásokkal, ebben az esetben fontos volt, hogy olyan kampányt csináljunk, amire az emberek felkapják a fejüket.
A konferencián én is színpadra álltam, bár erre már végképp nem emlészem. Az csatornánkra hamarosan felkerül a megvágott előadás, akkor természetesen majd azt is megosztom veletek.
Új műfaj, új csapat
2021-ben egy hosszú periódus után “anyahajót” és ezzel együtt részben kicsit műfajt is váltottam. Miután még diákújságíró koromban megszerettem a rádiózást, nagyon izgatta a fantáziámat a podcast műfaj.
Ugyanakkor szerettem volna egy friss, szabad, értékteremtő és kreatív csapathoz tartozni, ezért nagyon hálás voltam, amikor D. Tóth Kriszta nyitottan fogadta a megkeresésemet és adott egy esélyt a Komposzt névre keresztelt, fenntarthatósági fókuszú podcastnak. A pilot évadot nyáron vettük fe. Szerencsére témából már induláskor összeírtam vagy három oldalt, úgyhogy ezzel nem volt gond.
Fantasztikusan izgalmas beszélgetéseket sikerült felvennünk, nagyon örülök, hogy rátaláltam erre az új műfajra, rengeteg lehetőséget látok még benne.
Külön boldogság, hogy a pilot évad után az a döntés született, hogy menjen tovább a projekt a WMN-en. Szerencsére ti is megszerettétek, úgyhogy tényleg örömmeló lett belőle.
Külön öröm, hogy végre újra csapatban dolgozhatok. Dián Dóri szerkesztő kolléganőmmel együtt ötletelünk, tervezünk és az elmúlt évben úgy fest, az is kiderült, hogy akkor is szépen szót tudunk érteni egymással, amikor arcon csúszunk az élet egyéb megpróbáltatásai miatt. És ez fontos. Mondhatnám, hogy ez a cél úgy általában is, úgyhogy nagyon örülök.
Új könyv
Bár ez már gombócból is sok, mindezekhez hozzáadódott, hogy még év elején elköteleztem magam egy új, fenntarthatósági fókuszú könyvkiadóval, és az új könyv koncepciója is hamar megszületett.
Bár a kiadóm új, a szerkesztő a régi, lassan már tényleg Záray-Vámosiként készítjük együtt a könyveket.
Vele dolgoznom nekem tényleg igazi flow. Klasszikusan félszavakból értjük egymást a legtöbb esetben, ha meg nem, akkor gyorsan megbeszéljük. Meglepően gördülékeny volt a a munka, sőt a projekt végén, amikor már alig volt időnk, grafikánk meg még úgy sem, Széll Adri, korábbi könyvem grafikusa is csatlakozott a csapathoz és csodával határos módon, elképesztő stílus- és ritmusérzékkel a szöveghez tette a képet. Így vált kerek egésszé a Bolygómentő kézikönyv szuperhősöknek.
Ennyi minden mellett a könyvet elsősorban hajnalban írtam, nagyjából öt körül keltem és addig írtam, amíg a gyerekek fel nem keltek, utána pedig vittem a többi munkát.
A nyomdába adás környéke már nagyon feszes volt, az európai papírhiány miatt nem lehetett késni egy percet sem, hiszen akkor oda lehet a lefoglalt papír is. Ez az időszak már valóban nagyon stresszes volt, igyekeztem csak mindig a következő lépésre koncentrálni – és mélyeket lélegezni.
A könyv novemberben jelent meg, de már az azóta eltelt rövid idő alatt is számos csodálatos dolog történt és történik körülötte, ami melengeti a lelkemet és kicsit feledteti a projektek ütközéséből származó fájdalamas nehézségeket.
A könyvet tanították már suliban, sőt, még az év végén is volt már előadásom, foglalkozásom a könyv kapcsán és azóta is érkeztek újabb megkeresések.
Előadások, workshopok
Bár nem hirdetem az oldalon, de tartok előadásokat és workshopokat is, illetve moderálok témába vágó bezsélgetéseket.
A járvány miatt persz ez a tevékenységem az utóbbi időben háttérbe szorult, de így is volt pár igazán inspiráló bezsálgetés.
Az egyik ilyenről a Kiutak.hu-val való együttműködés keretein belül írtam. EBBEN a cikkben megtalálhatjátok a beszálgetés hangfelvételét is.
Újra Komposzt!
Az év végén pedig – kvázi levezetésnek, de komolyan – felvettük a Komposzt új évadát is, ami még az ünnepek előtt adásba is ment. Ezzel párhuzamosan pedig egy isolai projekt részeként gimiseket mentoráltam esszéírásban.
3:1
Sűrű év volt nagyon, mintha hármat sűrítettem volna egybe, annak minden szépségével és nehézségével együtt.
Szépségével, hiszen rengeteg fantasztikus projektben vehettem részt, nehézségével, hiszen teljesen egyértelműen ennyi lovat nem lehet megülni egyszerre kétgyerekes anyukaként, praktikusan segítség nélkül, világjárványban. Volt olyan, hogy reggel elment a férjem a gyerekkel a suliba, mikor hívott, hogy minden ok, a gyerek a célállomáson, már olvastam is fel neki egy levelet, amit közben kaptam, hogy mehet is vissza érte. Kaptunk egy levelet, hogy karanténba kerül az egész évfolyam. Én pedig fogtam a fejem, mert mindkettőnknek egézs nap megbeszálése volt.
Szóval volt itt minden, a nagy magasságok mellett nagy mélységek és krízisek, hibák és összeomlások.
És persze semmi nem lett volna férjem nélkül – akárcsak eddig.
#mindeközben
Mindeközben a magánéleti oldal sem volt eseménymentes. Sok felismerés, sok veszteség, betegség tette és még az év végén egy fájdalams búcsú még hullámzóbbá ezt az évet és a végén bonus trackként még a Honvéd Kórház Égési Plasztikai Sebészetének fantasztikus dolgozóival is megismerkedtem egy kivédhetetlen baleset miatt, ami szinte egybe esett azzal, hogy a nagylányom benyalta a Covidot. De nem igazán volt választásunk, mindig újra és újra fel kellett állni és csinálni az összes többi feladatot.
Utólag persze könnyen okos az ember, hogy mit csinálna másképp, úgyhogy igyekszem nem keseregni azon, ami nem, vagy nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna. Ehelyett igyekszem tudatosan beépíteni a sikerek és a kudarcok tapasztalatait is ebbe az új évbe.
Sokan kérdeznek a tervekről, de egyelőre még hagyom, hogy ülepedjenek kicsit a dolgok a hógömbömben Persze fix dolgok már vannak, hatalmas öröm például, hogy a Komposzt podcast folytatódni fog a WMN-en, és az Action Circles programot is jó lenne folytatni.
Illetve ami még nekem nagyon fontos: mostantól tíz hétig újra visszaülök az iskolapadba – még ha csak online is – és egy nemzetközi klímakommunikációs képzésen veszek részt. Az első anyagokat már megkaptuk, nagyon ígéretes a dolog és ha jól látom, pont azt fogjuk tanulni, amire évek óta ki voltam éhezve.
Mi várható 2022-ben?
Ha őszinte vagyok, egészen pontosan nem tudom. Egyelőre csak eddig tudom a mesét, de nem sürgetem magamat. Amikor néha kicsit mégis elábrándozom arról, hogy mit is lenne jó csinálni, olyan, mintha egy feneketlen zsákot nyitnék ki: záporoznak az ötletek. Úgyhogy most még nem ötletelek, meglátom, melyik ötlet nem hagy majd nyugodni – és azt megcsinálom.
Ezt az összefoglaót visszaolvasva jöttem rá, hogy ez volt az első olyan év, ahol az egyéni törekvéseim részben eltérnek a szakmai utamtók, de ez csak részben igaz, hoszen például egyéni szinten gondolom azt, hogy közösségépítés hazsnos, csak olyan szerencsés helyzetben voltam, hogy több szinten tudtam dolgozni ezzel a területtel.
Ezzel együtt femerült bennem, hogy legyen még viszonylag hamar egy összefogaló a családi eredményeinkről is.
Egy dolog viszont biztos: viszem tovább amit tíz éve, néha meg-megújuló, különböző formátumokban csinálok.
