Miután ez a az általam hivatkozott recept köszön vissza a legtöbbet a napokban, gondoltam, megosztom veletek újra hátha valakinek jól jön.
Ropogós héj, puha, lyukacsos belső. Az első sütés annak idején nagyjából még melegen fogyott el tíz perc alatt, már aznap este keverhettem be a következő adagot. A kezdeti sikerek után fogtam, és szép folyamatosan elkezdtem kiváltani a lisztet teljes kiőrlésű gabonákkal. Először csak egy bögrényit cseréltem le, aztán kettőt.
Aztán kipróbáltam Graham-liszttel, aztán durummal, aztán rozs-durum keverékkel, aztán durum-Grahammal… És így tovább. Ez a recept attól fantasztikus, hogy mindenképpen működik. Persze ha rozzsal csináljuk, rozskenyér lesz belőle, de abból igazán jóféle, és tényleg annyira, de annyira egyszerű, hogy gyakorlatilag az esti fogmosás előtt félálomban kettő perc alatt szoktam bekeverni, hogy reggel kisüthessem. De úgy is jó, ha reggel keverjük be, és délután sütjük ki.
Az eredeti recept:
Hozzávalók:
- 2,5 dl-es csésze,
- 3 csésze BL 80-as liszt (fehér kenyérnek való),
- 1,5 csésze víz,
- kicsit kevesebb mint fél tk. szárított élesztő,
- 1,5 tk. só.
A liszthez adom a sót és az élesztőt, jól elkeverem őket. Hozzáöntöm a vizet, elkeverem (3-4 fordulat), 12 órát kelesztem (célszerű este elkészíteni). Az állaga nokedlitésztához hasonlóan folyós, ne számítsunk gyúrható tésztára! 12 óra múlva kovásszerű massza lesz belőle, ekkor kiöntöm a tálból, áthajtogatom, mindkét oldalát belisztezem, letakarom konyharuhával, és 30 percig pihentetem.
A sütőt 250 fokra állítom, és egy fedeles, ovális alakú jénai edényt előmelegítek benne. A fél óra pihentetést követően a tésztát az előmelegített tálba, majd a sütőbe teszem. Lefedve 30 percig sütöm, majd fedő nélkül 20-25 percig. A sütőjét mindenki tapasztalja ki maga, én a fedő levétele után 180 fokon szoktam sütni, amíg el nem kezdem érezni az összetéveszthetetlen kenyérillatot.
