Az elmúlt években figyelem a döntéseimet. Biztos, ahogy múlik az idő, csendben “jó boszorkánnyá” válok, mostanában legtöbbször elég csak a gyomromra, szívemre figyelnem egy döntés előtt és valahogy jön a jó válasz.

Tudom és érzem, hogy az egyik legjobb döntésünk volt, hogy csatlakoztunk a közösségi mezőgazdálkodáshoz, úgy, hogy egy ökogazdaság vásárlói közösségébe jelentkeztünk.
A gazda a csapat létszáma alapján osztott szorzott, mi elköteleződtünk egy adott időszakra, fix összeget fizetünk minden hónapra, és minden héten megkapjuk majd a meglepi kosarat.
A kosárban az van mindig elosztva a tagok között, ami a gazdaságban épp szezonálisan terem.
A várható zöldségekről persze korrekt tájékoztatást kaptunk előre, sőt, amikor kitöltöttünk egy jelentkezési lapot, arról is, mi az, ami bőven jöhet a heti adagunkba és mi az, amitől mondjuk lábrázást kapunk.

Azt tanultam és olvastam, hogy ez számít most a legökologikusabb megoldásnak, ezért már csak pusztán a tény is örömmel töltött el, hogy a szezonális, helyi alapanyagok használata és a sok évnyi piacozás után sikerült szintet lépünk.

Az egész amúgy egyáltalán  nem bonyolult folyamat: a Tudatos Vásárlók Egyesületének oldalán minden kora tavasszal megjelenik egy lista, hogy melyik ökológiai gazdaságokhoz lehet az adott évben csatlakozni.

A TVE oldalán rengeteg hasznos infót is találhatunk az adott gazdaságról, ami alapján el tudjuk dönteni, van-e olyan, amihez szeretnénk csatlakozni.

Ha szeretnétek csatlakozni, sajnos arra már csak jövőre van lehetőség, de ha komolyan érdekel titkete. dolog már most, érdemes felhívni a kiválasztott gazdaságot, gazdaságokat és feliratkozni várólistára. Megesik, hogy év közben is szabadul fel hely, és a következő évben is jó eséllyel indulhattok.

Nekem mázlim volt, kedves “kollégám”, Mohácsi ”Shamo” Nusi közel lakik hozzánk és egy éve már a Zöld Almárium közösség tagja. Így alaposan ki tudtam kérdezni a rendszerről, mennyiségről, minőségről.

Ő nagyon elégedett volt és nagyon szereti ezt a megoldást, örömmel jelentkeztem hát én is.
Kaptam egy egyszerű, gyorsan kitölthető kérdőívet, ezt visszaküldve vált véglegessé a jelentkezésem.
Utána nem volt más dolgom, mint várni az első kosarat, illetve befizetni az első havi díjat.

Mielőtt beadtam volna jelentkezésünket, felhívtam a gazdaság egyik vezetőjét és kicsit beszélgettünk az itthoni szokásainkról. Ez azért is volt nagyon jó, mert így tudtam eldönteni, hogy a kisebbik vagy a nagyobbik kosarat válasszam. A mi főzési szokásainkhoz bőven kell a nagy kosár, úgyhogy arra neveztem be.

Most csütörtökön vettem át az első kosarunkat, a lakóhelyünktől két buszmegállónyira.
Volt a kosárban minden földi jó, többek között gyönyörű, lila karalábé. Nézegettem a szárát, levelét és gyanút fogtam, hogy ezt bizony mint salátát is elkészíthetem.

A közösségnek van Facebook-csoportja is, itt cserélnek gazdát a tippek, ötletek, receptek.

A gondolataimra egy napon belül érkezett a válasz: egy másik tag épp egy izgalmas salit posztolt, melybe ő is belvágta a karalábé levelét, és a levelek szárait is.

Másnap ebédnél én is akcióba léptem, ment a salátába reteklevél, karalábélevél és annak szára, és bőven vágtam hozzá a szintén a kosárban érkezett kaporból és apróra vágott új-fokhagymából is. Egy paradicsom árválkodott még itthon – az a piacról jött -, azt még beledobtam.
Nem is kellett erre a kis csodára sok fűszer, pici olaj, pici citromlé és só ment még rá – engem lenyűgözött és a komposztra is alig került valami.

Mindig is városban éltem, Budapesten nőttem fel. Nem mondhatom, hogy a falun élő nagyiknál töltött varázslatos nyarak hangulatát hívták meg ezek az ízek, de mégis megállt egy pillanatra az idő, ez a lenyűgöző ízgazdagság a léleknek is jót tett.