Na, jó ebben aztán nincs trükk, viszont akkora fejlődéstörténetet tudok felmutatni 4 éves korom óta, hogy muszáj leírnom.
Az oviban gyűlöltem a zöldborsófőzeléket, a legenda szerint meg is haraptam valami óvónőt, aki belém akarta diktálni.
Később egy táborban egy fiatalember fejére borítottam egy tányérral. Rossz lóra tett, amikor azt mondta nekem: nem merem megcsinálni. Klasszik: persze, hogy meg mertem, ezekből nem csinálok ügyet.
Szóval a borsó, meg én, nem voltunk jóban pár évvel ezelőttig.
Bár a levessel néha kokettáltam, de nagy áttörés nem volt, mostanság ráéreztem az ízére olyannyira, hogy idén remegve főzöm kétnaponta az újabb és újabb adagokat.
Imádom.
Ez egy egyszerű alaprecept, biztos mindenkinek van, én most ezt szeretem:
Hozzávalók:
-két maréknyi fejtett zöldborsó
– két szál közepes sárgarépa
– két szál közepes fehérrépa
– egy fej vöröshagyma
– egy kis petrezselyem
– kevés olaj
A zöldségeket megtisztítom, felkarikázom, a hagymát apróra vágom, megfonnyasztom az olajon, rádobom a borsót és a többi zöldséget. Felöntöm annyi vízzel, hogy ellepje és puhára főzöm a zöldségeket. Ha kell, dobok bele egy bio leveskockát.
Itt szokott elkövetkezni némi hitvita, mert úgy szeretem, ha minél sűrűbb, de ha szépen kérnek, felöntöm még egy kis vízzel összeforralom.
Képes vagyok minden nap ezt enni, sőt, hidegen is imádom kanalazni a lábos aljáról.
