A gluténmentes főzés, az nem olyan, mint a vegetáriánus, hogy isteni más ételek vannak, csak meg kell őket találni. Ebben az esetben ez részben igaz, mert azért nem árt, ha pár kedvelt fogást megpróbálunk imitálni, már csak azért is, mert egy gyerekkel nehezebb megértetni, hogy innentől már semmi nem úgy lesz, ahogy eddig volt.
Lehet szeretni, vagy sem, az egyik gyerekkori alapkaja a tejbegríz. Először kölessel csináltam, ami nagyon jó, de másik étel és a repertoárban inkább reggelinek vált be. A kukoricadarából meg inkább valami puliszkaféle lesz, azt ki sem akartam próbálni.
A hamis tejbegrízt egy pakisztáni boltban tanultam. Nincs nagy varázslás, a rizsdarával tudjuk kiváltani a búzadarát.
Arányokat nehéz lenne írnom, a tejbe bele kell kanalazni a darát és kevergetni. Amikor pöfékelni kezd, akkor bele is „tuffad a dara” és kész. Ha véletlenül betonosodik, még lehet lazítani tejjel. Természetesen gabonatejekkel is működik, teszteltem. Ha kell, utólag szoktam egy kis mézzel édesíteni, turbózhatjuk úgy is, hogy vaníliás tejjel főzzük, nem, most épp nem volt itthon vaníliarudam. Ha pedig “melegítő” fogást szeretnénk, kakaó helyett mehet rá egy kis fahéj.
Jó hírek:
1. Hamarabb elkészül, mint a tejbegríz.
2. Magamfajta türelmetlennek való étel: nem csomósodik.
A kérdés itt persze az, hogy hol lehet kapni rizsdarát, mi a József körúton vettük egy pakisztáni boltban, illetve olyan tippet is hallottam ár, hogy kávédarálóban le kell pörrenteni a rizst és akkor jó lesz, de ezt nem tudtam ellenőrizni, mert nincs kávédarálóm…
