Erre az írásra egy ideje gyűjtöm az erőt, sok benne az infó és az ingoványos rész is.

Az egész nagyjából két éve kezdődött, a lányom bármit elkapott, csúnya köhögés követte. A legkisebb vírusból is két hetes rettentő köhögéscunami lett, rendszerint tarkítva azzal a bájos momentummal, hogy összehányta magát végül a köhögéstől. A köhögés asztmatikus volt és nagyon sok esetben tüdőgyulladásig fajult a helyzet. Én is napokig szédelegtem a kialvatlanságtól – éjszaka köhögött általában a legjobban – a hányásszagú cuccok között és áztattam és mostam és áztattam és mostam és közben tartottam a gyerekben a lelket. Amikor közösségbe került, a helyzet csak még rosszabb lett. 

A csúcspont idén tavasszal jött el, amikor pár nap megszakítással 2.5 hónapot töltöttünk el így egyhuzamban otthon úgy, hogy közben én egy nyolc órás munkát igyekeztem éjszakánként elvégezni. A vége a totális kipurcanás lett.

A gyerekorvos nagyon figyelmes volt, és már az első rosszabb kör után volt egy allergiavizsgálat. Azt hittük, meg is lett a megoldás és enyhe pollenallergiás háttér miatt alakulnak ki a durva köhögések, de később úgy látszott, nem ez még nem az út vége. A dokink a tavaszi rettenet és a harmadik tüdőgyulladás után – amikor gyerektenyérnyi gyulladt foltot láttak a tüdején a szívhez közel eső részen –  elégelte meg végleg a helyzetet és ekkor  kezdtünk bele egy alapos kivizsgálásba.

Nyilván Ökoanyuként (bármianyuként persze) minden szemetet összeolvas az ember, meg voltam róla győződve, hogy tej lesz a hibás.

Megmondom őszintén, már rég elvesztem a táplálkozási irányzatok rettenetes, XXI. századi útvesztőjében. Tényleg.  Ami egyik nap oké, az másik nap főbűnös, az egyik irányzat ezt mondja, a másik azt.

Közben vannak makacs tények is, egyre több kisgyerek küzd bélrendszeri problémákkal, allergiákkal, bőrproblémákkal, elég sok sajtóanyagot, tanulmányt olvastam a témában.

A hivatalos szövegeknek általában az a vége, hogy az okokat még keresik. Egyéb megmondóhelyek persze nagyon magabiztosan szoktak az okokra hivatkozni, de azért ezzel igyekszem óvatos lenni.
Na, de térjünk vissza mi helyzetünkhöz, azért határoztam el, hogy leírom mindezt, hátha másnak is segíthet elindulni.

Tehát első körben még tavaly volt egy allergiavizsgálat, Prick-bőrkarcolós teszt.

Ott kiderült, hogy allergiás a korai fák pollenjeire. Kapott mindenféle gyógyszert, mérséklődött egy kicsit a helyzet, de áttörés nem volt.

A baglyok nem azok, aminek látszanak

Idén tavasszal, a 2,5 hónapos horror alatt furcsa csalánfoltok jelentkeztek nála evés után. Ekkor én még mindig a tejhez kötöttem az ebet szinte, csak üres zsömlét evett végül, – utóbb kiderült, hiba volt – de attól is kiütései lettek, én meg azt gondoltam, na, biztos arra a tejre reagál, amiben az élesztőt felfutatták… Ezt csak azért írom, mert fontos, hogyha valami gyanúnk van, ne szűküljünk rá teljesen, mert lehet, hogy így nem veszünk észre valamit, ami fontos.

Sokan kérdeztétek, mik voltak a tünetek: nálunk nem voltak emésztőrendszeri problémák, tehát ez nem engedett következtetni a problémára. Csak az asztmatikusba hajló makacs köhögés volt és amikor már 2.5 hónapja volt szinte folyamatosan ebben az állapotban, akkor jöttek ki a bőrtünetek is mellé.

Később egy nutritív allergiapanelt végeztek nála vérből, ami egy csomó élelmiszerre bejelzett, többek között a búzára, de még erősebben  a rozsra.

Ezzel a vérteszttel kötöttünk ki a gasztroenterológián, ahol a doki félresöpörte a leletet, hogy ez szinte semmit nem ér, vegyük ki az étrendből, majd fokozatosan terheljük vissza a teszt által jelzett élelmiszereket.

Persze amíg a teszt után eljutottunk a gaszroenterológiára, az egy jó hónap volt, úgyhogy én nem tököltem és már ekkor  kivettem az étrendből a neccesebb dolgokat, élén a búzával, rozzsal.

Ekkor kezdtem gyanakodni, a tünetek ugyanis valahogy kezdtek kikopni. Pedig háromból három orvos mondta nekem legyintve: anyuka, ha ki is derül az ételallergia, attól nem lehetnek ilyen panaszok.

Oké.

Tehát miután bő másfél hónapig nem evett búzaféléket, szépen elkezdtük visszaterhelni. Az volt a feladat, hogy fotózzuk, ha van kiütés. Volt enyhe kiütés is, viszont a szeptemberi első ovis vírusból ismét rettentő köhögés és a lakás totális összehányása lett. Én meg ott álltam egészen konkrétan bokáig a gyerekhányásban, és azt éreztem, itt a pózna vége, plusz kizárt, hogy ne legyen valami összefüggés.

Nem eszik búzát, nem köhög, eszik búzát, brutálisan köhög.

Amikor végre tudtunk valami fotózható nyomot produkálni, szaladtunk volna vissza a gasztroneterológiára, de a szaladás ebben az esetben azért költői túlzás, szeptember végén közölték, hogy 2015-re van időpont. Hiába mondtam, hogy visszaterheltük a gyereket, szarul van, ez sajnos a rendszeren nem változtat.

Végül sürgősségi beutalóval valahogy megoldottuk és hivatalos lett: ne egyen búzaféléket ez a gyerek.
(De a köhögéssel ez nem függ össze. Oké.)

Aztán az egész papírkupaccal még visszamentünk az allergológiára, ahol az allergológus megdicsért (!!!), hogy a végére jártam a dolognak.

És itt hangzott el végre az első igazán őszinte mondat az doktornő szájából, mely szerint annyira új még ez a probléma, hogy fogalma sincs, összefüggésbe hozható-e a köhögéssel vagy sem, nincs még elég tapasztalatuk az ügyben, viszont évről évre rohamosan nő azoknak a gyerekeknek a száma, akiket ez érint. Vegyük ki az étrendből, meglátjuk.

Allergia, intolerancia, vagy mi a szösz?

Az még egy fontos momentum volt, hogy ki kellett zárni a cöliákiát. Megint viccesnek találtam, hogy minden doki azt mondta, vegyem meg a patikában az ötezer forintos tesztet, mert az a legbiztosabb. Megvettük, megkínoztuk végül itthon a gyereket, az negatív lett.

Mi a cöliákia?

„A cöliákia, más néven lisztérzékenység az egész szervezetet érintő autoimmun-betegség. Kiváltója a kalászos gabonafélékben lévő sikér (glutén) egyik fehérjecsoportja, a gliadin, amit az ember normálisan az étkezései során fogyaszt el. A lisztérzékenység leggyakoribb formájában glutén fogyasztása hatására jellegzetesen sérül a vékonybél nyálkahártyája, ami emésztőrendszeri panaszokat és súlyos tápanyag-felszívódási zavarokat okoz. Kezelése gluténmentes diétával lehetséges, de gyógyítani egyelőre nem tudjuk. A diétát egész életen át kell tartani.”
Forrás: www.haziptaika.hu

Na, de ez végül nincs, hanem valamiféle érzékenység van, ami se nem allergia, se nem intolerancia, a fene se tudja pillanatnyilag, mi is az.

A gyerekorvosunk úgy fogalmazatott, vélhetően túltelítődött vele a kislányunk szervezete.

Még persze nem dőltem hátra teljesen, de tény, hogy amióta tartjuk a diétát – nem gügyögős anyai többes, picit érdekes, hogy nálam is hasonló derült ki egy szűk éve, szóval mindketten tartjuk tényleg – a tünetek úgy fest, nem jelentkeznek.

Fogyatékos?

No, igen ez volt a lelkemnek a legnehezebb rész, rögtön a vérvétel után. Ugyanis ha egy gyereknél alapvető élelmiszert szakorvosi javaslatra ki kell venni az étrendből, akkor úgynevezett „tartósan beteg” státuszba kerül, így az anya visszakapja a GYES-t, illetve emelt családi pótlék jár.

Az ehhez szükséges papírokat nem könnyű szívvel töltöttem ki, bár a Facebook-oldalam egyik kommentelőjének is igaza van abban, hogy mégsem csinálhatnak minden állapotnak (szándékosan nem használom a „betegség” szót), külön kategóriát és azok mellett az árak mellett, amibe ezek a helyettesítő élelmiszerek kerülnek, az ember nem is lamentálhat túl sokáig ezen, minden forint jól jön.

Happy end?

Elkiabálni még nem merem, nem vagyunk még benne a legvadabb téli vírusok időszakában, az viszont tény, hogy ovikezdés óta cígölt haza már vírust, de egy két nap alatt lefutott nála, megrázta magát és ment tovább, szóval a tendencia eddig reményre ad okot. Az állandó gyógyszereket is sikerült elhagyni, orvosi felügyelettel.

Most nem buzdítok senkit arra, hogy rohanjon és kapjon ki minden búzát az étrendből, de azt valószínűsítem, hogy nagy átlagban túl sok pékáru, illetve fehérliszt van egy átlag európai menüben.

Azt tartom ebben az egészben még igazán fontosnak, hogy ha makacs tüneteket tapasztalunk, akkor érdemes több szálon kutakodni, esetünkben is több ötlete volt a gyerekorvosnak arra vonatkozóan, mi állhat a makacs köhögés hátterében (lehetett volna még mandula-probléma, hörgő-probléma etc.), érdemes kideríteni az okokat.

Ja, és hogy velem mi van? Egyrészt örülök, hogy ez kiderült, másrészt hétrét görnyedve sütöm a minden finomságot, mert amikor a gyereked éjjel felsír, hogy ő nem olyan, mint a többiek (ezért is érzem problémásnak úgy általában a fogyatékos besorolást, nem csak erre a helyzetre vetítve)  és nem eheti azt, amit a többiek, akkor nagy a motiváció, hogy az alapokat – pl. kenyér – elég élethűen tudjam imitálni. Nagy segítség ebben Kollár Anita: Gluténmenetes és finom című könyve, szuper receptek vannak benne, egy hibája van, este, amikor hulla fáradt vagyok, nem süti meg helyettem :).