A lányomnál egy hónapja megállapították a búza érzékenységet. Ingoványos talaj, nem cölikália, nem tudni a glutén-e a bűnös, intolerancia, vagy érzékenység, de ki kellett vennünk az étrendjéből. Lesz erről majd egy dundi írás is, csak még gyűjtöm hozzá az erőt, annyit elmondhatok, nagyon tanulságos.
Szóval egy hónapja immár sokadjára teljesen újra kellett strukturálni a háztartásunkat. Próbálkozom, még botladozom, de azért megyeget. Nem könnyű.
Ma beszéltem délután a dadussal bent, akit amúgy is imádok, hogy elég a zsömle amit viszek, vagy kell-e több, kevesebb?
Mondta, hogy a kis zsemléket, amiket én sütök és viszek be, úgy próbálja szeletelni, hogy a lehető legkisebb legyen a veszteség, és sose kelljen kidobni, mert tudják, mennyit dolgozom vele.
Utána az ovivezetővel beszéltem, akivel a jövő héten kupaktanácsolok, megnézzük, melyik ételt pontosan hogyan készítik, hogy ne kelljen minden kaja helyett nekem vinnem…De azt is vállalta, hogy előző hét pénteken beteszi a gyerek szekrényébe a kinyomtatott étrendet és beixeli, amiben van búza.
Én most simán meghatódtam.
