Egy év alatt 180 558 tonna Európából származó polietilén hulladék került a tengerbe.
A műanyag-szennyezés lassan ható katasztrófa, és közvetlenül a szemünk előtt történik. Annak ellenére, hogy az európai országok újrahasznosítás céljából exportálják a műanyag hulladékokat, a szemét csaknem egyharmadával nem ez történik – állítja egy új kutatás.
A globális műanyaggyártás óriási mennyiségű plasztikhulladékot eredményez, melynek nagy része az óceánokba kerül. A becslések szerint jelenleg több mint 150 millió tonna műanyag hulladék található az óceánokban, ahol ez évszázadokon át, vagy akár több ezer évig is megmarad.
Szerencsére a közvéleményt egyre jobban foglalkoztatja a plasztik-katasztrófa, de a helyzet megoldása nem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik. Vegyük például az újrahasznosítást.
A Treehugger.com régóta állítja, hogy az újrahasznosítás nem más, mint egy színjáték. A rendszert a nagyvállalatok hozták létre annak érdekében, hogy a jelentős jövedelmet biztosító, eldobható termékek iránt érzett felelősséget a fogyasztók kezébe tegyék. A mi kezünkbe adják a feladatot a látszólagos újrahasznosítással, hogy eltakarítsuk az általuk gyártott szemetet. Eközben az újrahasznosítás folyamatában nincsen rendszer, és az egész ügy mondhatni veszett fejsze. Az általunk termelt műanyag hulladéknak mindössze kilenc százaléka kerül újrahasznosításra.
Mivel a gazdagabb nemzetek nem képesek hulladékaikat teljes mértékben újrahasznosítani, a szemetük nagy részét a közelmúltig Kínába szállították feldolgozásra. De Kína 2018-ban bezárta a kapuit a külföldi hulladék előtt, kisebbfajta slamasztikában hagyva ezzel a világot. Helyette aztán Délkelet-Ázsia országaiba hajóztatják a szemetet.
Ezt szem előtt tartva a NUI Galway nevű ír kutatóintézet és a Limericki Egyetem kutatói úgy döntöttek, hogy megvizsgálják, mi történik az exportált újrahasznosítással, és kiszámították az óceánba kerülő műanyag térfogatát. A NUI Galway kifejti, hogy míg az európai országok fejlett hulladékgazdálkodási infrastruktúrával rendelkeznek, a szelektív műanyaghulladékuk 46% -át a származási országon kívülre exportálják:
” A műanyaghulladék nagy részét több ezer kilométerre szállítják a rossz hulladékgazdálkodási gyakorlattal rendelkező országokba, melyek nagy része Délkelet-Ázsiában található. Ha ezekben az országokban a külföldi hulladék nagy része nem kerül be az újrahasznosítási folyamatokba a túlterheltség miatt, akkor az a szemét az óceánokban landol.”
A kutatócsoport részletes adatokat használt fel az Európából újrahasznosítás céljával exportált polietilén sorsának felderítésére. Dr. David Styles, a Limericki Egyetemi oktatója és a tanulmány társszerzője elmagyarázza:
“Tekintettel arra, hogy az újrafeldolgozásra szánt hulladékok ilyen nagy részét exportálják, és a forgalmi láncban nem megfelelő a nyomonkövethetőség, arra a következtetésre jutottunk, hogy a valódi újrahasznosítási arányok jelentősen eltérhetnek az önkormányzatok és az országok által jelentett arányoktól. Megállapítottuk, hogy az exportált műanyag akár 31%-át egyáltalán nem hasznosították újra.”
Becslések szerint 2017-ig 180 558 tonnányi exportált európai polietilén került az óceánokba.
Több nyilvánvaló okból egyet nagyon fontos tudni: az újrahasznosítási arányokat gyakran az újrafeldolgozásra elküldött mennyiségek alapján számítják, függetlenül a szétválogatott hulladék végleges sorsától – jegyzi meg a tanulmány. De akkor mi van azokkal a szép újrahasznosítási számokkal, amelyekkel néhány európai ország büszkélkedhet? Sajnos azok valótlan adatok, ilyen számokra csak vágyakozhatunk.
Az NUI Galway professzora, Piet Lens elmondta:
“A körforgásos gazdaság felé vezető sikeres út egyik állomása az lenne, ha az európai önkormányzatokat és a hulladékgazdálkodási vállalatokat felelősségre vonnák az “újrahasznosított” hulladék végső sorsa miatt.”
Fogyasztóként csak egy biztosat tehetünk annak érdekében, hogy a műanyag ne kerüljön az óceánba: ne vásároljuk meg!
A tanulmányt a Environment International tudományos folyóiratban tették közzé.
Forrás: Treehugger.com
Kapcsolódó anyagok
